Nagyon jó ember volt.

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel.  Nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.  Egy gyertya az asztalon Érted ég,  Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,  Amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,  Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged! " 

A legszeretőbb Édesanya volt.

  "Elmentél tőlünk egy csendes alkonyon, Köszönni, búcsúzni nem volt alkalom. Az idő nem gyógyítja sebeinket, Mert Te igazán szerettél bennünket. Egy célod volt: a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. "  

Örök vidám, családját szerető, foci imádó ember volt.

 

 

Foglalkozása bognár volt, mint mondta: nem hordókat készít. Büszke volt a tudására, munkájára.

 

Vida János újságíró és fordító, a Marx Károly Társaság volt tagja, hosszan tartó súlyos betegség után halt meg. Egy ideig úgy tűnt, hogy költő lesz, sokáig reménykedett, hogy eljön az az idő, de végül csak néhány verset írt... Sinológusként dolgozott az Iparművészeti múzeumban jó pár évig, én ott ismertem meg. Soha nem tört pozícióra, se pénz után nem vetette magát. János bátran és nyíltan vállalta nézeteit. Egzisztenciáját is veszélyeztette azzal, hogy később, a "rendszerváltás" után, évekig a Szabadság újság szerkesztője volt.  Sajnos egy kísérleti gyógyszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, sőt ez a "kezelés" okozta, hogy rohamosan romlott az állapota. Végül az állapotromlás okozta a halálát és azok az agyvérzések, amiket nagy valószínüséggel a kísérleti "gyógyszer" hatása okozott nála.