Hát igen ők egy igazi nagyszülők voltak, Örömmel és csak hálával tudok rájuk emlékezni! Nyugodjanak békében!

 

Drága Nagymamám, aki csak jóra, szépre tanított, aki támaszom volt, amíg élt! Becsületes, tisztességes, jószívű, dolgos, családját szerető asszony! Szinte hihetetlen, hogy már több mint egy éve nincs velünk. Nagyon sokat gondolok Rá, sokszor felhívnám, és ő meghallgatna, ahogyan mindig is tette. Ellátna tanácsokkal, ötletekkel, és mindig csak azt venné figyelembe, ami nekem a legjobb! Sajnálom, hogy nem látja a dédunokáit, akikben annyi öröme volt. Sajnálom, hogy a kisfiam csak a képekről ismeri fel, és a felhőkre mutogat valahányszor emlegetjük őt. Szeretném hinni, hogy még mindig lát, és velem van. Csak így tudom elviselni a hiányát nap mint nap! Nagyon szeretlek Mamucikám! ! !

A taktaharkányi lányról van szó akit meg gyilkoltak.

 

 

Mély fájdalommal búcsuzunk Tőled osztálytársunk, barátunk. Nyugodj békében. Emléked szívünkben örökké él.

Számunkra Te sohasem leszel halott Örökké élni fogsz mint a csillagok Drága jó szívét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi édesapánk és nagypapánk. Ha emlegettek köztetek leszek De fáj ha látom könnyetek Ha rám gondoltok mosolyogjatok Mert én már Istennél vagyok. Ha kinéztek az ablakon, S felnéztek az égre, Rátok ragyog sok ezer csillag fénye. Köztük én is ott vagyok, Bármikor láthattok, S onnan vigyázok reátok! Küzdöttél, de már nem lehet, Csend ölel át és szeretet. Csak az hal meg, kit felednek, Örökké él, kit igazán szeretnek.

Nyugodj Békében Gáborka! Már az angyalkák vigyáznak rád!   " A gyermekeket szívből imádjátok!   Isten ajándékát el ne dobjátok!   Szörnyű az égi sors, mi vár az anyára!   Jaj! . . . Ne hallgassatok az ördög szavára!   Édesanya ajkán az a legszebb zene:   Tárt karral ha mondja:Gyere kicsim, gyere!