Ó, merre vagy? Vén kezem tétován Tapogatja, hol a kova s a tapló – Hol élsz, hol alszol, jaj, ki őrzi álmod? Érted-e ezt az őrült, vad világot? A tengeren, éjen, falvakon át Hívlak! Hallod? Aludj. Jó éjszakát. 

Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad.

"Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg." "De emléke él és élni fog, míg az én szívem e földön dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát.   Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, őrzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait.   Mert nem halt meg ő, - én nékem…. csak messze távozott, hol meg nem érinthetem."

Élt 22 évet. Fájó szívvel gondolunk rá. Emléke bennünk él. " Az ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik."

DRÁGA FIAM GÁBOR EMLÉKÉRE

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndessen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.   Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehérben.   Szemünkben tükrözik tekintetük még s a boldog órák drága tiszta üdvét Fölissza lelkünk mint virág a napfényt És élnek ők tovább szűz gondolatként.      

Virágerdő sürüjében nyugszik két sziv csendesen. Nemdobog már családjáért, messze vitted Istenem! Múlhatnak hónapok, múlhatnak évek, kik igazán szeretnek emlékeznek Rátok és nemfelejtenek el Titeket. Zsuzsi és Bandi

"Küzdöttél, de már nem lehet, átölel a csend és szeretet. "

" Fekszem egy álomszép réten. . . . . s körülöttem táncolnak az angyalok. . . . szaladnék feléd, sietnék hozzád. . . de sajnos már nem tudok. Ha majd leszáll az éj válassz maganak egy szépen fénylő csillagot. . . . az a fénypont vigyázz majd Rád. . . ha hiszed azt, hogy ott vagyok. . . . "