Hihetem- e mondd Ha átlépem egykor a mennyek kapuját, mondd kedves vársz- e, vársz- e odaát, hihetem- e azt, hogy a másvilágon túl is, van olyan érzés, mely soha el nem múlik. Hihetem- e azt, hogy benned élek még, s hogy nem feleded el csókjaink ízét, sem az ölelésem, mely úgy égeti szíved, mint fényes tüzű láng az éjszakai eget. Bízhatom- e mondd, hogy helyem van még ott, ahol hisszük, mi bohó- bohó boldogok, ölelésünk, szerelmünk soha nem ér véget, mert halhatatlanságot rajzol rá az élet. Kun Magdolna ht tp://youtu. be/paQv7xULaSU Boldog születésnapot ott fenn a mennyben ! Ma lennél 69 éves !

Drága Édesanyám, szívünkben mindig velünk maradsz!

Horvátné Katona Erika . Könyvelö . Komlostetöi lakos

" Nem búcsúzom Tőled végleg, mert örökre velem maradsz, a szívemben, lelkemben. " Bocsáss meg nekem, kérlek! " Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz, és hallod a hangomat, Simogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék, ha te nem volnál. De amíg te élsz, én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek. Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tõled már senki sem. És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében, én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád, amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek "

Még máig is várom, hogy belépjen, de tudom, hogy többet ezt nem érzem. Újra akarom nézni a kedves arcát, de nem láthatom drága mosolyát. Fiatal volt, még ott volt az élete, de elvették tőle, elvették örökre. Csak búcsúzni akartam, mondani: "ég veled! " De nem tehetem, mert halott vagy, s én élek.     Soha nem felejtünk!

Rákban halt meg 1999- ben. 6 gyermeke születet. Sajnos anyukámra nem nagyon emlékszem, így nem tudok többet írni.

    Hirtelen halálod nagy fájdalmat okozott,de jóságod és szereteted szivünkben örökké élni fog.                                                                                                           Veled Egy drága anyuka,nagymama és dédi távozott.

 2014. Március 1-én 23 óra 50 perckor elhagyott minket, és a világot amiről úgy érezte ellene fordult.     Feldolgozni a feldolgozhatatlant, elviselni a lehetetlent. . . .   Hihehetetlen ember,  testvér, barát, gyerek volt.   Többre vihette volna, mint amit Magáról tartott!     Elfeljetni lehetlen.   EMLÉKE ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG! ! ! ! !    

DRÁGA BARÁTOM MENNYIT , BULIZTUNK NEVETÜNK. SÍRUNK , ÉRTED , NYUGODJ BÉKÉBE LŐLŐ

"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál."