CSODA VOLT, HOGY KÖZTÜNK JÁRT....

 

 

Saját èrdekeit, bánatát, fájdalmát semmibe vève önzetlenül èlt családjáèrt, szomszèdjaièrt, barátaièrt ès aki èppen szembejött vele. Lehetett akár ember akár egy kis állat! Mindezt jókedvűen, teli èletkedvel! Dolgos kezei mindenhol hagytak nyomot , bebizonyítva hogy életének 60 évét nem csak úgy töltötte el! Pihend ki Drága Édesapám mindazt amit értünk tettél és a világért!  

 

Emlékezés édesanyámra ! Napok óta forrón, perzselőn süt a nap. Én mégis fázom. Hiányod borzongat. Mulandóságról suttog a langyos esti szél. Fű, fa, virág, illat mind- mind Rólad mesél. Hiányzol. Itt hagytál. Várt egy másik világ, Hol a lelkek élnek, de nem nyílik virág. Rád emlékszem. Újra gyermek vagyok. Szememben az emlékezés fájó könnye ragyog. Csak ülök magányosan, némán, egyedül, Fülembe csak a kínzó Bánat hegedül. Hiányzik a lelkemből egy halk szívdobbanás. Melyet magával vitt a tavaszi elmúlás. Fázik a testem, a lelkemtől vacog, Szememből a könny egyre csak csorog. Siratom azt, ki elment, itt hagyott, Azóta feketék a napfényes napok. Siratom, akinek a génjeit hordozom, Kinek az emlékét szívemhez simítom, Ki nélkül ugyan lesznek még holnapok, De ha rá gondolok, a lelkem felzokog. Aki már nem fogja hallani soha, Ahogy azt suttogom: Szeretlek Anya. . .

"Felhőkről lábat lógatunk ezek mi vagyunk a szabadság vándorai. . . "

Buszsofőr volt, Rókának becézték!

" Hirtelen halálod   Nagy fájdalmat okozott   De jóságod és szereteted   Szívünkbe örökké élni fog.   Szívünkbe helyetted  Az űrt, nem pótolja semmi. Míg e Földön élünk Nem fogunk feledni!                                                                       " Ne búlsuljatok,                                   Nekem már nem fájn semmi!                        Ha eljön az este,csillagként tudok nektek üzenni.                             Tekintsetek fel az égre,  ott fogok ragyogni.                     Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni! "               " Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,   Egy gyertya az asztalon Érted ég,  Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitted életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

" Ma sírnak az Angyalok velünk,   hisz elment tőlünk, kit annyira szerettünk! " " Emléked mindig úgy él majd szívünkben,   amilyen voltál: kedves és vidám! "  Mindig hiányozni fogsz, drága Keresztanyám!