Nyugodjatok Békében! Soha nem feledünk.

"A kép halgat, az emlék mesél, Emlék nelkül a kép semmit sem ér. Ha ez kép gyűrött lesz és kopott, Akkor ne felejtsd el, hogy VOLTAM s talán VAGYOK. . . . . . . . . ! ! ! ! ! ! ! ! ! "

" Angyalok suhannak gyertyaláng fölött,   a jövő előtt, a múlt mögött.   Emlékezzünk arra ki nincs köztünk,   talán lelke röppen itt fölöttünk.   Törékeny angyalként vigyáz ránk,   az Ő lelkéért égjen egy láng! "   " Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,   Ezek a fények világítsanak neked.   Örök világosságban, békességben nyugodj,   Soha el nem felejtünk, biztosan tudod.  

Szeretett Nővérem.  Szerető szíved pihen a föld alatt, Minden érted hulló könnycsepp nyugtassa álmodat!

Az Édesanyám. Ő volt a mindenem.

 A sors arcodba se néz, mikor lesújt........                                                                                                                                      

"Még látom, hogy jössz felém, s érzem kezed melegét, nem búcsúztál csak itt hagytál. Most érted ég a gyertyaláng! Ha feljönnek a csillagok, egyikbe majd te ragyogsz! "

  Fájón kondul a harang,   majd néma csend ül a tájra.   Szívünkben fájdalom lüktet,   kérdések válaszra várva.   Ezernyi fájdalmas kérdés,   melyekre nem létezik válasz,   csak az emlékek maradtak,   s a lelkeket mardosó bánat.   Angyalok sírnak a mennyben,   hófehér szárnyukat kitárják.   Megállt a szív, meghalt a gyermek,   lelkét hazavárják.   Az emberek szemében könny csillan,   mosolyodról már csak kép maradt.   Elfeledni téged egy élet is kevés,   megszeretni, csak egy pillanat.   Szívünkben gyertyákat gyújtunk,   melyek égnek örök lánggal,   s csendben elbúcsúzunk,   nyugodj békében kis angyal.

 

Egy csodálatos EMBER, szerető feleség, odaadó édesanya! Jó barát! Nyugodj békében!!!!

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, Kiknek őrizgetjük szellemét, Mindazokért egy- egy gyertya égjen.