Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen. " Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el. "

az apám volt és az is marad

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán, Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már, És mindenkiért, aki nem lehet itt, Mindazokért egy- egy gyertya égjen. Mindazokért, kiket nem láttunk már régen, Akik velünk együtt ünnepelnek az égben, És mindazokért, akik nincsenek itt, Egy- egy gyertya égjen.

"Még most is hallom lépteid kopogását,  Mosolygós arcod fénylő ragyogását,  Még most is érzem ölelő két kezed,  Hallom sírból jövő fájó éneked,  Ne félj! Őrködök sírod felett  Lehajtott fejjel csendesen,  Álmaid ne zavarja senki sem! "    Nyugodj békében!

 

 

A legszeretőbb nagynéni, apa nővére. Értelmetlen szenvedésed és érthetetlen halálod nem hagy nyugodtan élni. Örökké őrzöm fekete-piros kötött sapkádat, mellyel vártál rám éveken keresztül. Restelltem odamenni fényevésem ideje alatt, nem tudtam panaszkodni, nem akartam megfájdítani a szívedet. Megkérdezted halálod előtt, eltettem-e az újságokat, amelyekben megjelentem. Nem akartam mondani, hogy minden elégett. Sok szeretettel gondolok Rád örökké: Katalin   Kohut Katalin: Futnék Felétek Apa! Nem bírtad cipelni a szenvedést, Nézni, hogyan megy tönkre a családod, Oroszlán-erősnek hitt-jelenést Egyre gyakrabban megtalálom. Emlékszel, amikor birkóztál a medvével Szlovákiában? S meséltél a dalai lámáról? Mikor évente nyaraltunk kedvezménnyel Balatonon, s szerte barangoltunk az országon. Azt hittem, örökké tart, mindig lesz családom, Áhítatos, jóságos nagymamám, Mindig lesz kit becsületéért csodálnom, S szeretetem igaz embereket megtalál. Alszom immár negyedik napja, S míg félálomban felmereng arcotok, A gyász és betegség ünnep napja Holnap lesz, magamban levelet írok. Talán jobb, ha nem tudjátok, Megtapodják itt rég az embereket, Szívük ellensége fekete átok, Remélem, nemsokára utánatok megyek. Meghurcolt nevünket nem mossa senki fehérre, Itt emberséget nem tűr a történelem, Megbolydult elmék törnek régen ellene, Nem való fülnek és szemnek e fertelem. Apa! Nem ezt gondoltad, mikor énekeltem, Zenéltem és olvastam mindenkinek, Mindent elkövettél, hogy többet elérjek, S jutalmad agyvérzés háromszor, kinek Hangja maga volt a gyönyörűség, Suttogni tudott ezután. Göndör hajad Simogattam, némán gyöngyözött keserűség, Könnyem mind a szemembe ragad. Néma kérdés szakadt fel, erős voltam,  Mikor a koporsóban láttalak, Halálod éjjelen kifosztottan Élet-munkáid mind ellopkodtak. Apa, Nagymama, Nagyapa, Piri néni, Gyuszi, Ti nagybetűs emberek voltatok, S a régi szomszéd Tulpa, Csabai néni, bácsi, Emlékezem naponta reátok. Most már én is csak suttogok, Énekelni itt nekünk nem lehetett, Semmi sem lehettem, s ámulok Tanulni másoknak engedélyezett? Mióta egyetlen utam marad, Az emberség, tartás odalett, Futnék Felétek, nincs ragyogó kar, Odalett mindenki, ki szeretett. 2012. október 31.    

A legtisztább gyermek, akit valaha ismertem! ;(

Csak a jók mennek el, ők hagynak el, Mit ők hoztak el, ők viszik el.  Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,  Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk. A jók mennek el, s ránk száll az éj, Ők hagynak el, az álmunk övék. Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk, De a jók ünnepén találkozunk. Szívük megpihenni tér lent a mélyben, Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. Legyen békesség velük a hosszú úton, És áldd meg őket Istenem! Miért múlik el az élet? Miért van az, hogy nincsen visszaút? Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk, Bennünk él tovább majd ugyanúgy. Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben, Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben. Legyen békesség velük a hosszú úton, És áldd meg őket Istenem! Miért múlik el az élet? Miért van az, hogy nincsen visszaút? Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,  Bennünk él tovább majd ugyanúgy. 

Hosszú betegség után sajnos elhunyt édesapám. Végső útja 2016. Március 04.én 11 órakor lesz az Oroszlányi temetőben. Nyugodj békében. Mindig szeretni fogunk.