"Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád,
Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád,
Olvad a viasz, a kanóc leég,
Lelkemben bánat, s a szívem sötét,
Megfáradt kezeid már soha nem foghatom,
Szerető szavaid többé nem hallhatom.
Fénylő szemeidbe már sohasem nézhetek,
De senki nem veheti el tőlem az emlékedet! "
"Gondolok rád akkor is, mikor nem beszélek rólad.
Ott vagy minden nevetésben, a szerető ölelésben.
Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban.
Mikor fákon csiripelnek a madarak jelezvén,
hogy ezzel is újra itt a tavasz.
Ott vagy a nyíló virágokban, a reggeli napsugárban,
A hajnali ébredésben, az éjszakai csendben.
Ott vagy minden rezzenésben, az érintésben,
A viharban hajladozó fákban, minden percben és órában.
Itt vagy velünk, tudom. . . , érzem,
Bár a szemem nem lát téged! "
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (0 db) | |
Gyertyái a térképen |