„Nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték,
úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék.
A Te szíved nem fáj, de a mienk vérzik,
mert a fájdalmat csak az élők érzik. " 😢



"Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra,
Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna.
Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer,
Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel."

DRÁGA ÉDESAPÁMRA EMLÉKEZEM!!!

😢

😔😟😢

„Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért,
fáradt tested örökre pihenni tért.
Végső utadra indultál megnyugodva,
gondolatban kisértünk égi otthonodba.
Ott fent még találkozunk,
addig is aludd szépen örök álmod.” 😢

Egyszer...

Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,
amikor megáll csendben egy hulló levelű fa alatt,
és elrebeg egy imát.

Nem templomit...
nem olyat, amit a világ hall és lát,
hanem fénylőt... amiben odaadta magát.
Csak ő érti... és talán az, aki miatt idejött.

Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön...
talán csak úgy... hogy valamit közöljön.
Csendben... csak magának, és csak neki... 
annak aki meghalt... 
de az emlék, még mindig élteti.

😢

2016. december 24.
(Nagyon nehéz Nélküled, örökké szeretlek!)