Szilágyi Viktória

Esőcsepp pereg az ablakon,  
Könnycsepp csordul le az arcomon.  
Gondolatom messze száll,  
Édesanyám oly távol már.  
Kalandozom a múltban,  
Drága gyermekkoromban.  

Gyermekként védett, mindig megértett.  
Jobban ismert mindenkinél,  
Mindig éreztem a szeretetét.  
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.  

De sors kegyetlen volt,  
Mert oly korán elrabolt!  
Űrt hagytál magad után,  
Melyet semmi sem pótolhat már!  

Életem nélküled élem,  
És a sorsot nem értem!  
Miért volt oly kegyetlen?  
Miért rabolt el ily korán tőlem? !

 

Böngésző

• Kategóriák


• Címkék


• Szerzők


• Klasszikusok

 

 

Szerző

Szilágyi Viktória

Életkor: 41 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

• Kedvencnek jelölés(5)

Vers figyelése

• Ellenőrzés a verselemzőben


• Hibajelentés

A verset eddig 9590 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. november 29.

 

Megosztás

Link:

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet. hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

 

Címkék

édesanyám emlékére

Kedvencnek jelölték (5)

A. S. Gibson,  banyai_maria,  butterfly, Margo54,  mezeimarianna

 

Szilágyi Viktória

Édesanyám emlékére

Esőcsepp pereg az ablakon,  
Könnycsepp csordul le az arcomon.  
Gondolatom messze száll,  
Édesanyám oly távol már.  
Kalandozom a múltban,  
Drága gyermekkoromban.  

Gyermekként védett, mindig megértett.  
Jobban ismert mindenkinél,  
Mindig éreztem a szeretetét.  
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.  

De sors kegyetlen volt,  
Mert oly korán elrabolt!  
Űrt hagytál magad után,  
Melyet semmi sem pótolhat már!  

Életem nélküled élem,  
És a sorsot nem értem!  
Miért volt oly kegyetlen?  
Miért rabolt el ily korán tőlem? !