Utad a szenvedés kövein vezetett,
akartad az életet, de nem lehetett,
megfáradt lelked feladta a küzdelmet,
nem bírta a kínt, mit a sors rád méretett.
Angyalok vigyázzák odafent léptedet,
Mennyországban a nyugalmad meglelheted,
Könnyek patakja megduzzadt itt a földön,
emléked a szívemben örökre őrzöm.
Fent a tejúton egy csillaggal több ragyog,
lényünkben hiányod ürességet hagyott.


   


  


   

 Nyugodjatok békében. 

     
  





  
 Nyugodjatok békében. 





   





 
  

Utad a szenvedés kövein vezetett,
akartad az életet, de nem lehetett,
megfáradt lelked feladta a küzdelmet,
nem bírta a kínt, mit a sors rád méretett.
Angyalok vigyázzák odafent léptedet,
Mennyországban a nyugalmad meglelheted,
Könnyek patakja megduzzadt itt a földön,
emléked a szívemben örökre őrzöm.
Fent a tejúton egy csillaggal több ragyog,
lényünkben hiányod ürességet hagyott.



  

 "Nem simogat kezed, nem mosolyog arcod,
hiába szólítunk nem halljuk már hangod.
Egy jaj szó, nem sok annyit nem mondtál,
csak elmentél a halál hosszú útján!
Szíved már nem fáj a miénk vérzik,
a fájdalmat, szenvedést szeretteid érzik!"

 



 Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet,
Egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet,
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha, senki el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet,
Hogy egyszer még találkozunk veletek .
 
  

 

 

 

"Ne búsuljatok,
nekem már nem fáj semmi!
Ha eljön az este, csillagként
tudok nektek üzenni.
Tekintsetek fel az égre,
ott fogok ragyogni.
Szívetek egy darabja vagyok,
amit nem lehet pótolni. "

  

 

 

 

'Megpihent szíved, szemed álomba merült.
Felszállt a lelked, angyalok közé került.
Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz.
Igaz nem látunk, de tudjuk, fentről mindig ránk mosolyogsz! "

 

 

" Ezen a napon minden más,
Mélyen érint meg a gyász.
Nincs már velünk együtt,
Kit nagyon szerettünk,
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod.
Szinte látom minden mozdulatod,
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak Neked.
Örök világosságban - békességben nyugodj,
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod."

 

 

  Egy könnycsepp a szemünkbe érted ég,
 Egy gyertya az asztalon érted ég,
 Egy fénykép,mely őrzi emléked,
 S egy út,mely elvitte életed,
 A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
 Mindig velünk leszel, az idö bárhogy is halad.