A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1370 látogató és 45 gyertyagyújtó van itt,
akik 51 személyért átlagosan 65 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

László Ferenc (Feri bácsi) oldala
Tölts fel Te is képet a képgalériájába gyertyagyújtás Új gyertya gyújtása gyertyái Gyertyái (1 db)


gyertya


Született: 1943. 01. 23. Újfehértó

Elhunyt: 2013. 08. 24. Esztergom



Elcsitult a szív, mely értünk dobogott,
Pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Számunkra te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.                 

 

 

 

A csendes ember itt élt köztetek,
De rá sosem, sosem figyeltetek.

A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát halgatott.

A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.

A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.

A csendes ember.

Jól van, jól van, - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.

Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.


A csendes ember hosszú útra megy.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.

Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomról nem voltak szavai.

A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.

Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok

 

 

 

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.

A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.


Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.


Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.


Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.


De az Angyal így szól: Menj gyermek haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.


Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!



 

 

 

 

Mecsek Zsuzsa: Neked, apu


Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya- láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan mégegyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.

Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.

Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
- hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében. -

Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbócomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.

Fészek voltál, ahová vissza- szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hivott a látóhatár.

Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam- e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.

Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
mos már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed lett volna.

Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagy árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva.
S most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.

S mielőtt bezárul az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Apu, szeretlek!


 

https://youtu. be/yU5Jz1KJfPo 

 

 

 


„Elhagytad a házat, amit úgy szerettél,




Itt hagytál mindent, amiért küzdöttél.




Most már Nélküled jön el a nyár, az ősz, a tél, a tavasz,




de bármilyen szép is, Nélküled nem lesz ugyanaz!




Bocsáss meg, ha valamit hibáztunk.




 Nem tudtunk megmenteni, pedig próbáltunk.




Kérjük az Istent, hogy jól bánjon Veled,




helyettünk angyalok simogassák fejed.




Olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem pótolja senki,




lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi. ”





Nyugszik a hajnal, pihen a táj,

nem tudok aludni, mert valami fáj.
Téged kereslek, utánad vágyom,
mert nem hiányzott így,
még senki, ezen a világon!




Kegyetlen, rút halál elvitt.
Értem én hogy meghaltál.
De hinni-még nem hiszem.

 






Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha, 
gondolj reám - 
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Nézz rám és lásd
csillagokra lépsz,
nézz rám tovatűnt 
a régi szenvedés,
hol a fák az égig érnek
ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész - 
de végül hazatérsz!

 

 
Első gyertya meggyújtva: 2013. 10. 31.
Gyújtotta: Ifj. László Ferenc
Ifj. László Ferenc
Ifj. László Ferenc

1 gyertya ég az eddig gyújtott 625 közül.
 
Az oldal szerkesztése Az oldal szerkesztése
 
üzenet Üzenet küldése az oldal létrehozójának
 
gyertyagyújtás elküldése Elküldöm egy ismerősömnek
 
Új gyertya gyújtása Új gyertya gyújtása
 
Gyertyái Gyertyái (1 db)
 
Gyertyái a térképen Gyertyái a térképen



Megosztás közösségi oldalakon: QR kód QR kód


Megosztás egyéb weboldalakon: megnyitásához kattints ide