DRÁGA APUKÁM! ! !

 

Nem tudom, hogy történt, hogy búcsú nélkül elmentél. . . . nem mondtad, hogy szeretlek, gyere, ölelj meg. . .

 

Nézem mosolygós képedet, nincs itt bánat, fájdalom, betegség, szemeid ragyogását sok csillag irigyli meg. . . .

 

Büszke voltam Rád, ez az én APUKÁM! ! ! Mindig tanítottál, mindenhez értettél, mindent tudtál, mindig mellettem álltál,  ha elkeseredtem, mindig megvígasztaltál, kitartás. . . . .

 

Kitartás. . . . kitartás. . . . ez visszhangzik a fejemben minden nap. . . .

 

De a varázsszó most hasztalan. . . .

 

Bárcsak újra megölelhetnélek, és elmondhatnám, amit szavak nélkül is értettünk. . . . .

 

 

HIÁNYZOL ÉS NAGYON SZERETÜNK! ! ! !

 

 

 "Mikor rózsát látok,
Te jutsz az eszembe,
ha nevedet hallom,  
könny szökik a szemembe.

Nehogy azt hidd,
hogy el fogunk feledni,
mert mi Téged,  
örökké fogunk szeretni! "