Fázom. Tenyered selymét
horgolják kinn a téli esték,
s néha lehull egy- egy csepp
emlék - s a csend még csendesebb.

Játszom, hogy megtalállak,
hol csillagok húznak rőt fátylat
és vonszolnak vérző szemeket:
látlak. . . s a csend még csendesebb.

Fájjon. . . vagy inkább mégsem.
Nem fájhatok Neked én sem.
Mit tehetnél, csak csendben tedd
értem. . . s csendünk még csendesebb.