Magad után hagytad a csendet
Amelyet hiányod teremtett
Az űrnek hideg némaságát
A percek lomha bénaságát

Elindultál az örök fénybe
De én mögötted jövök: még ne
Záruljon rád az a nagy kapu
Vallanom kell neked most Apu

Ha könnyeim megerednek
Az azért van, mert szeretlek

Itt maradtak mind az emlékek
Szépek, rosszak, fők és mellékek
Főleg a ki nem mondott szavak
Vedd őket most, hogy visszhangzanak

Köszönöm, kérlek, és bocsánat
Megteszem, örülök, megvárlak
Hiányzol, itt vagy, én itt leszek
Szeretet, hála, mély tisztelet

Ha könnyeim megerednek
Az azért van, mert szeretlek

Apu! Nem mehetsz, sok a dolog
Tudom, hogy magamra gondolok
A gyerek zsarnok, kócos átok
És te még ezt is megbocsájtod

Mennünk kell iskolába, és zsúrra
Bele a nyárba, és vándorútra
Ha elfáradtam, fogd meg kezem
Tiéd többé el nem engedem

Ha könnyeim megerednek
Az azért van, mert szeretlek

Magad után hagytad a csendet
Kitölt ezután minden percet
Fáj ma az űr, vidám, hogy voltál
Megöleltél, magadhoz vontál

Szavaim nyelvem most csak sértik
Amit a szív zúg, meg nem értik
Menj! S résnyire marad a kapu
Támasztom ezzel: Én és Apu

S ha a résen át könnyeim utánad erednek
Bocsásd meg ezt is, mert nagyon szeretlek