"Csendesen alszik, megpihent végleg
angyalok bölcsője ringatja már
nem jöhet vissza, hiába hívjuk
emléke szívünkben otthont talál. "

 

Nyugodj békében!

 

"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!

Örök álomra hajtottad fejed,
S én itt maradtam árván. . .
Hogy megőrizzem emlékedet. . .

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”

Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. "

 

 

"Istenem súgd meg neki halkan,
lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam.
Álmomban keressen meg engem,
még egyszer lássam, hadd öleljem.
Nem szólnék róla, tönkretesz a bánat,
csak hadd lássam még egyszer drága anyukámat.
Had legyen nekem ez a legszebb álmom,
Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . "

 

 

, , Álmok közt újra láttam:
Kislány voltam én,
Álmok közt újra láttam:
Te jöttél felém.
Két karod átölelt,
Én így aludtam el,
Két szemed ragyogott,
Te így búcsúztál el:. . .
"Ha hiányzom én néha majd,
Hát hunyd le két szemed,
Tárd ki a szívedet és nézd a kék eget.
A milliónyi csillagfényközt én is ott leszek,
S ha néha fáj majd, én meggyógyítom szívedet.
Ha a hulló levél földet ér egy őszi hajnalon,
gondolj rám, kicsi angyalom.
Az élet minket nem szakíthat el, én a szívedben élek,
s te mindig a szívemben leszel. "