🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Úgy haltál meg, apám, hogy nem voltam veled, 

mikor fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett,

mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát, 

mit sorsod írta életed könnycseppekkel rótt rád.

Úgy mentél el, apám, hogy ne fájjon majd látnom, 

mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon,

és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp,

mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek

Úgy hagytál itt, apám, hogy nem mondhattam el, 

mindaddig míg én létezem te is létezel,

mert nem engedem emléked, nem engedlek téged, 

hisz hozzád köt a vér, apám, s hozzád köt az élet.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Csukás István

Boldog Karácsonyt a  Menyországban!

🎄🥰❤️