" Keresd hogy hol vagyok, . . . . . én nem tagadttam meg a tegnapot, . . . . . . . csak ahol keresel, én már nem vagyok. Keresd a hült helyem, . . . . . és ne kérdezd meg mi van velem. Ne kérdezd meg hol vagyok, s ahol keresel én már nem vagyok. Ne keresd a vétkeim, . . . . . hisz már nem számítanak a tetteim. Már nem számít az ezer csoda, a lelkem így hogy térjen haza? Keresel, pedig én Te vagyok, együtt álmodtuk meg a holnapot. Együtt éltünk meg sok ezer napot, de ahol keresel , én már nem vagyok. Mert én ott akarok élni szabadon, ahová én álmodom a holnapot.

De ha halkan a dalomat dudodolod, . . . . . . . . már nem kell keresned, . . . . . . Én ott vagyok! "