Séta az élet, semmi más,
Nincs érkezés, csak indulás!
Az út rögös, és nehéz,
De boldogulsz, ha nem félsz!
De soha ne feledd:
. . . Egyszer megszűnik a sétatér,
A szív kialszik, s az élet véget ér
Ez a gyertya most érted égjen
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki le nézel most onnan fentről,
És poénkodsz a végtelenből.