Született:
1952. 02. 16. Budapest
Elhunyt:
2023. 01. 16. Budapest
Toldi Gábor
Búcsúzunk Tőled
Szólni nem tudunk, csak nézünk s hallgatunk,
Mióta itt hagytál minket, szomorúak vagyunk.
Te, aki mindig önfeledten mosolyogtál,
Magad után nagy űrt hagytál,
Kavarognak bennük a gondolatok s az emlékek,
Feltörnek bennünk az eltöltött napok s évek,
Oly rossz most nekünk, mert nem láthatunk téged.
Miért kellett így lennie? Hiszen előtted volt az élet,
Azt hittünk, te olyan vagy, kit baj soha nem érhet,
De mégiscsak elmentél oly hirtelen.
Mi pedig csak állunk értetlenül idelent,
Ha felnézünk az égre, angyalként látjuk vidám arcod,
Te az élettel megvívtad már a harcod.
Most már az örökkévalóság álmát alszod,
Megtörve fogadjuk el, hogy bennünket itt kellett hagynod,
Nehéz felfogni, hogy az élet nélküled megy tovább,
Egy csupa szív emberrel lett szegényebb e világ.
Most már odafentről figyelsz bennünket,
Az évek elmúltával meggyógyítod szívünket,
Angyalként figyeled az életünket.
"Szólsz" nekünk, ha elrontunk valamit,
Mi pedig sosem kérdezzük, ki van itt,
Érezteted velünk, hogy te vagy az,
Mi pedig könnyes mosollyal adunk neked hálát,
Most már egy Angyal vagy, ki minket mindig lát,
Elfeledni téged nem fogunk soha,
Repítsen is a szél téged bárhova.
Tudjuk, hogy menned kell, elengedünk,
De arra kérünk, maradj itt velünk,
Maradj benne szívünkben,
Mert csillogó gyémánt voltál életünkben.