A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
Életed úgy múlt el, mint egy pillanat, de emléked szívünkben örökre megmarad! Mindörökké szeretlek! Anya
,,Szívet tépnek most az emlékek, Megyek, rohanok, de el nem érlek. A csend némán ráborul az égre, SZERETLEK FIAM- most és mindörökre"
,,Váratlan percben az életed véget ért, mint vihar a rózsát, a halál tépte szét"
,,Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt,
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
Elmentél Tőlünk a csillagok felé, Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb Te vagy.
Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz"
,,Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok"
,,Itt vagyok Anya nézlek az égből, Idefentről vigyázok majd Rád Könnyeddel én símítom arcod Eljut majd hozzám minden imád.
Itt vagyok Anya, ne sírj, jól vagyok, Testem elhagytam, lelkem szabad Felhőről felhőre ugrándozva Egy csodás világ felé halad.
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom, Csak szeretet és mennyei fény Itt vagyok Anya és napsugárként Eljövök hozzád mindennap én.
Lelked érintem álmod vigyázom S örömmel nézek vissza a múltra Hiszen annyira jó volt Veled, Tudod jól, nekem Te voltál a mindenem.
Itt vagyok Anya, suttogó szélként Harmatcseppként egy fűszál hegyén Szíved ha dobban...velem lüktet Ezért amíg élsz, veled leszek Én"
Megpihent szíved, szemed álomba merült. Felszállt lelked, angyalok közé került. Angyalként jössz hozzánk, éjjel csillagként ragyogsz. Igaz nem látunk, de tudjuk fentről mindig ránk mosolyogsz.
Fények felé sietsz most a kikövezett úton, Hátra sem tekintesz, már nem aggósz a múlton. Emelt fővel fentről nézel, nagy-nagy messzeségből, Mi itt némán hallgatunk féltett büszkeségből... Keserű a fájó búcsú, mardosó a bánat, De te csak menj, tárd ki angyalszárnyad. Búcsúznunk kell Tőled, te már szebb világba értél, Levetetted a földi ruhát, fényes angyalruhát vettél!
Elmentél tőlünk, s nem maradt más, Szívünkben űr, s néma gyász. Hiába telnek hónapok, évek Én még mindig hazavárlak Téged! Szeretlek! Anya
Itt voltam köztetek, de hívtak el kellett mennem. A szeretetet mit tőletek kaptam, Magammal vittem. Cserébe itt hagyom nektek Az emlékemet. A túlvilágról is nagyon szeretlek titeket.
Drága Gyermekem!
Van egy szív mely vérzik érted Van egy ANYA aki szeret TÉGED. Van egy szem ami csak érted sír Van egy toll és csak a fájdalomról ír. Van egy álom, marad mindig álom A holnapot ÉN fájdalommal várom. Az a szív mely mindig vérzik érted Az az ÉDESANYÁD aki szeret TÉGED. Az ÉN szívem csak Te érted ver ÉN sohasem feledlek ezt tudnod és érezned kell!
Istenem kérlek, add vissza őt nekem, csak egy pillanatra hadd lehessen velem, csak addig amíg karjaimba zárom, s arca bársonyát érzem a számon, Istenem kérlek teljesítsd a vágyam, mégegyszer utoljára gyermekemet lássam, egy pillanat, az elég volna nekem, hogy elmondjam neki mennyire szeretem!
Anya! Ha hallanád amit én, könnyeidtől reszket az ég. Könyörgöm, ne sírj kérlek, hogy életem ily korán ért véget.
Anya! A fájdalmam elmúlt már Odafent várt rám a mennyország Ha hiányzom, hunyd le két szemed, s újra ott leszek veled.
Ne várjatok már haza, ez volt Isten akarata Az Úr magához rendeltetett Angyalként törlöm már könnyeteket
Anya! Könyörgöm ne sírj, előttünk nyitva áll a lélekhíd Azon szabadon járhatunk, kelhetünk Bár nem érintheti már egymást két kezünk.
Utolsó könnyeimet értetek ontom Ki tudja miért, így volt megírva sorsom Szemetekben gyöngyszemmé váltam, mely utolsó utamon rám találtak.
Első gyertya meggyújtva: 2021. 01. 12. Gyújtotta: Vargáné Bene Katalin