Gyermekeim, ha már nem leszek

Gyermekeim, ha már nem leszek,
fekete földbe engem ne temessetek!
Hamvaimat szórjátok majd szét,
ott ahol, lelketek békében él.

Ha lehunyom két szemem,
ott leszek, majd jó helyen.
Hamvamból nyíló virág leszek,
nyíljon rám majd szép szemetek!

Beszéljetek hozzám, ha nem láttok már,
hisz köztünk sosem lesz távolság.
Ha szerettetek fogadjatok szót,
ez a könnycsepp legyen az utolsó!

Gyermekeim, ha már nem leszek,
rám mosolyogva emlékezzetek.
Könnyet értem ne ejtsetek,
a lelkem mindig itt lesz veletek.

Utolsó utamon csak egyet kérek,
legyen köztetek mindig béke!
Az élet nélkülem megy majd tovább,
nekem már az út másik oldalán.

Szívetekben élek majd tovább,
ott nem fog fájni a magány.
De amíg lélegzem,
amíg még lát két szemem,
addig öleljetek s kacagjatok velem!

(Jolie Taylor)