Született: Csíkszentmárton

Elhunyt: 2010. 02. 10. Maroshévíz

Fáradságom adom az esti árnynak, színeimet vissza a szívárványnak/ Megnyugvásom a tiszta, csendes égnek, Mosolgyásom az őszi verőfénynek/ Sok sötét titikom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve/ Kik üldöztek át tüskén, vén bozóton:Kétsége im az örvényekbe szórom/A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek. (Reményik Sándor: Végrendelet)

Nemrég, hogy örök álom zárta le szemed, könnyek között emlegetjük neved. Elmentél tőlünk egy végtelen útra, melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha. Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány, mely otthon felé mutat, ugye hazajönnél? Visszahozna a szeretet, letörölnéd az Érted hulló könnyeket! (Ildikó)

" Nagyon akartam élni még, érezni szívetek melegét, a betegséget legyőzni. . . de nem adta meg nekem a sors, elszámolta az életem, így amikor már nem bírtam tovább mert nagyon fájt minden, karjaival védőn átölelt az Isten. Búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, így búcsú nélkül mentem el, de így búcsú nélkül is szívetekben tovább élhetek. Az én fáradt, beteg lelkem most örökre megpihen, de ne búsúljatok, nekem már nem fáj semmi! S ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni. Tudjátok mennyire szerettelek és innen fentről őrizlek titeket! Ha emlegettek, köztetek leszek, fáj ha látom a hulló könnyeket. Mosolyogjatok ha rám gondoltok, én már végre Istennél vagyok. "

" Elment akit szerettünk, Ő volt a mindenünk, elment s minket itthagyott, utána csak üresség maradott. . . Láttuk Őt nevetni, boldogan, hallottuk a legszebb szavakat. De elment s a szívunk megfagyott, egyre nehezebb és fáj nagyon. . . ! ! ! " (Klári)