Búcsú !

Drága Jó Anyám elmentél, itt hagytál. Üres most minden, de érzem, tudom, itt vagy Velem. Kedves, őszinte és tiszta lényed sosem feledem.

Nem szerettem volna még felnőtté válni. Nélküled az élet sarát állni. A napot és az eget Nélküled látni.

Ami Te voltál, az Bennem él tovább… Te voltál Nekem a minden, Tőled kaptam az éltem. Neked köszönhetem, hogy azzá váltam, aki lehetek.

Angyalok őrzik most már az álmodat. Szívemben az űr mérhetetlenül nagy. Fáj a lelkem érted, de tudom, hogy jó helyen vagy.

Nem foghatom többé a kis kezed. Nem ölelhetlek át, nem simogathatom meg a fejed. Nem adhatok csókot az arcodra, homlokodra többet.

Hihetetlen, hogy nem vársz már haza. Nem hívhatsz már többé; merre vagy fiam? Mikor érsz végre haza? Mindig vártál engem, lestél és örültél nekem…

Nem vársz már rám. Rád sem vár már több fájdalom. Nem kínoz többet a betegség, kétség és az aggodalom. Nincs több oltalom.

Elmondhattam Neked mindent. Nincs kimondatlan szó. Megtettünk, megéltünk mindent együtt, amíg, amit csak lehetett.

Azt érzem, hogy nem Velünk történik ez az egész. Csak kis időre mentél el. Az ajtón egyszer csak belépsz.

Elmentél, mert menned kellett. El kellett engednem a kezed.              
Elfáradtál nagyon, hát most nyugodtan pihenj.