A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1390 látogató és 29 gyertyagyújtó van itt,
akik 37 személyért átlagosan 27 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Szunyogh József (Joci) oldala
Tölts fel Te is képet a képgalériájába gyertyagyújtás Új gyertya gyújtása gyertyái Gyertyái (26 db)



Született: 1981. 12. 25. Cegléd

Elhunyt: 2015. 10. 24. Cegléd

 Szunyogh József.

1981. decembet 25.
2015. október 23.   / 2015. októbet 24. hivalalos /

Csoda volt számunkra, szüleid és testvéred számára, hogy megszülettél, csodás volt a születésed napja, december 25. Veled örültünk boldog gyermekkorodnak, a meleg családikörben  töltött idődnek, mozgalmas kamaszkorodnak, amikor barátok hada vett körül, szorgalmas, kitartó, tevékeny, sikeres munkával telt fiatal felnőtt életednek, amiben együtt dolgoztunk. A még sok várható szépséggel teli, nagy reményeket ígérő jövőt vette el tőled a kegyetlen, kíméletlen sors, nagyon fiatalon, 33 évesen, minden előzmény nélkül. Nem kaptad meg azt a lehetőséget az élettől, hogy családot alapíts, pedig erre készültél és az ő szerető körükben teljenek az éveid. Nem szólsz többé: anyu, apu, nem hívjátok többé a testvéreddel egymást: gyere komám...,mint kisgyermekkorotoktól kezdve rengetegszer. Nélküled nem kerek a világ, hiányod nem pótolja senki.

"Kelj fiam,
Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!"
/ Vörösmarty Mihály/



"De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék"


/Ernest Hemingway/


S mégis van olyan erő, amely legyőzheti!

"Gyönyörű, de elenyésző virág az élet,
Mégis örök nyomot hagy, ha szeretettel éled."





" És ámulok, hogy elmúlok"
/József Attila töredék/

“Nekem nem a valóság kell. Varázslatot akarok! Igen, varázslatot." /Tennessee Williams/


"A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza - berúgják az ajtót, és elárasztják az elmét."


"Vannak tragédiák, amelyekre felkészülhet az ember (...), de előfordulnak hirtelenek is, amelyek egyik pillanatról a másikra változtatnak meg mindent. Ahogy az én életemet is. Volt a tragédia előtti - és van ez a mostani. A kettőnek fájdalmasan kevés köze van egymáshoz." /Harlan Coben/


Drága Jocikánk! A hét minden napjára jut egy emlék a tragédiádról. Vasárnaptól szombatig. Minden hónap 18. napjától 23-ig. Keserves és egyre keservesebb emlékek, reménnyel, reménykedéssel párosulva. 2015. október 23-án veszítettél el mindent, veszítettünk el Téged! Nem hittük, hogy könnyebb lesz valaha is, de egyre nehezebb Nélküled! Az életed szép napjaira próbálunk gondolni, s ez is milyen szomorú, milyen fájdalmas!


Drága Fiunk! Nem tudjuk hogyan éltük túl az elmúlt hónapok perceit, óráit, talán a várakozás, hogy ez a tragédia nem igaz, nem történhetett meg, s egyszer csak újra belépsz az ajtón... Mindez csak egy rossz álom és ha felébredünk véget ér.


"Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?"
/Arany János/

 NAGYON SZERETÜNK! HIÁNYZOL!

„Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szeretetért alkotta meg.” / Victor Hugo /


Jocikánk 22 hónapja, hogy olyan "gonosz folyóba" sodort a kegyetlen sors amiben a szörnyű áradat csak egyre rosszabb és rosszabb partszakaszokat jelölt ki számodra, s nem volt megállás, nem lett kiút ... A valóéletben nincsenek csodák!



"Bár visszaforgathatnám az időt, vagy varázsló lehetnék. Mindenkinek adnék egyetlen percet. Egyetlen percet, hogy mindaz az érzés, szeretet és fájdalom, melyet gyászoló szívetek érez, most testet ölthessen. Egyetlen perc, hogy könnyes, zokogó ölelésetek, karjaitok melege végre ne álmot öleljen, hanem Őt, aki nélkül már minden értelmetlen. Egyetlen perc értelmet adnék az értelmetlen világban, hogy érezzétek azt az áldást, amely rég elveszett. Hiszen tudjuk jól, az idő nem gyógyítja a sebeket, csupán megtanít a fájdalommal élni." (Theodorovits Andrea)


Minden napunk nagyon szomorú... 2015. október 18-án lett rosszul a gyermekünk, hajnaltól késő estig 6 napon keresztül ültünk, álltunk a kórházi ágya mellett, fogtuk a kezét, simogattuk , törölgettük a homlokát és bíztunk, hittünk a gyógyulásban. Vártuk, azt mondják, minden rendben, meggyógyult, mehetünk együtt haza. S október 21-én álomba merült, melyből már nem volt ébredés, s október 23- án jött az örök álom... Soha többé nem jöhet haza, hiába várjuk. Nem tudjuk elhinni, elfogadni még most sem, hogy mindez igaz, mindez valóban megtörtént és pár nap múlva már 22 hónapja, hogy hiába várjuk, hogy belépjen az ajtón, megcsörrenjen a telefon...


Mindörökké a legkedvesebb gyermek, testvér és " Onkika " !


Az életben nagyon sok lépés van. Lehet, hogy úgy tűnik az első lépések nehezek, de sokkal nehezebbek az utolsó lépések! Akit szeretnek, tisztelnek, nem marad egyedül élete kis és nagy lépéseiben. Melletted mindig sokan álltak, kísértek utadon. S veled voltunk mi is mindig, melletted álltunk, fogtuk a kezedet, amikor az első lépéseidet megtetted, s ugyanígy melletted álltunk és fogtuk a kezedet az utolsó lépéseidnél is, aminek már soha többé nem lesz folytatása! Kimondhatatlanul hiányzol! Apu, anyu, Mici


Mindörökké a legkedvesebb gyermek, testvér és " Onkika " !


Az életben nagyon sok lépés van. Lehet, hogy úgy tűnik az első lépések nehezek, de sokkal nehezebbek az utolsó lépések! Akit szeretnek, tisztelnek, nem marad egyedül élete kis és nagy lépéseiben. Melletted mindig sokan álltak, kísértek utadon. S veled voltunk mi is mindig, melletted álltunk, fogtuk a kezedet, amikor az első lépéseidet megtetted, s ugyanígy melletted álltunk és fogtuk a kezedet az utolsó lépéseidnél is, aminek már soha többé nem lesz folytatása! Kimondhatatlanul hiányzol! Apu, Anyu, Mici



" Van az emlék . Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? "

(Csitáry- Hock Tamás)


 


"Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját,
az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra,
már nem élt hiába: életének megvolt az értelme."


(Delp, P. Alfred)


„Kilyukadt a világ. Ott, ahol eddig Ő volt, immár semmi nincs. Az emlékezet, a remény, a tudás, a szeretet páratlan tárháza semmisült meg vele. Csak űr maradt utána. …Üres helyét senki nem töltheti be. Nincs még valaki, aki pontosan azt látná, amit Ő látott, aki pontosan azt tudná, amit Ő tudott… azt szeretné, amit Ő szeretett. Egy embert, egy pótolhatatlan embert ragadott el az örök álom. Soha senki nem fogja pontosan úgy érzékelni a világot, ahogy Ő érzékelte. Üresebb lett a világ. Elment belőle a Fiam! Helyén soha be nem tölthető üresség tátong.” /Nicholas Wolterstorff/

NAGYON SZERETÜNK!!! NAGYON HIÁNYZOL!!!


"Ha lelkem fájt, vagy álmom volt túl nehéz Vagy vihar várt és árnyék gyűlt körém Te eljöttél, s a súlyból csak egy szárny lett Ez a győzelem így nem csupán enyém"


Ez mindig így volt...


„Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.” / Victor Hugo /

Ezt éljük át nap, mint nap! A pótolhatatlan ember kétségbeejtő hiányát!

NAGYON SZERETÜNK! NAGYON HIÁNYZOL!


"Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?"
/Arany János/


„Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szeretetért alkotta meg.” / Victor Hugo /


 
"Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a kimondhatatlan fájdalomnak."
/Madách Imre/



“Azt mondják, hogy a legnehezebb dolog, amikor az ember elveszti a szüleit. De én ezt megcáfolom. A legszörnyűbb az, ha a gyerekedet kell eltemetned. Azt az embert, akit láttál megszületni, fejlődni, megtanítottad járni, beszélni. És szeretted, feltétel nélkül. Ez a világon a legnehezebb dolog, amit ki kell bírni.
Most arra kérek mindenkit, hogy álljunk meg egy pillanatra, és köszönjük meg gyerekeinknek, hogy vannak nekünk, és a gyerekek is köszönjék meg a szüleiknek, hogy léteznek. Az élet ugyanis túl rövid… Töltsünk időt egymással, gyerekek a szüleikkel, szülők a gyerekekkel. Mert az élet kiszámíthatatlan, és bármikor történhet valakivel bármi.
A fiam halála megtanított arra, hogy úgy kell élnem, mintha az az utolsó napom lenne ezen a világon. Mindennap mondjuk el szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. Ennél fontosabb dolog nem létezhet!” /John Travolta
/


 


2016. február 01.

Az idő csak számunkra állt meg... Nyílnak a hóvirágok a kertben, minden megy tovább, mintha nem történt volna semmi...


S eljött

2017. február 01., most pedig 2018. február 01. ....   Nélküled...  Elviselhetetlen... !!!


"Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök."

" ... itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből."


/Kassák Lajos/


 



"Komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi."


Guy de Maupassant



 


 


Vannak emberek, akik egész életünkben hiányozni fognak, mert nem csak a szívünkkel szeretjük őket, hanem a lelkünk minden gondolatával.



Gyönyörű idézetek gyűjteménye

Zacskó irta Jociról: 2015. október 28.

"Az utolsó félévében olyan volt mint egy angyal, azt hirdette, hogy ne problémázzunk, ne szarakodjunk, ne dolgozzunk olyan sokat, többet legyünk együtt, szeressük egymást, legyünk lazák. És folyamatosan nevessünk. Nem ezt akarta.
Nem akarta, hogy szomorúak legyünk."

Varga Józsi búcsúszavai Jocihoz, Szunyogh Józsefhez. 2015. október 24.

" Drága örök barátom Jóska! Itt hagytál minket. Nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ne gondoljak rád a nap minden órájában és minden percében. Hihetetlen számomra, hogy nem látlak többé, nem hallhatom a hangodat és nem hívsz fel, hogy " Kint vagy a hodálynál Jozsó? Kimenjek? Van időd? Mert pont erre motorozok és beugranék ha ráérsz egy kicsit." Felfoghatatlan, hogy nem nevetünk már együtt nagyokat, nem bulizunk többé nálad a garázsban, vagy nálunk a középúton. Mindig tetted a dolgod, szorgalmasan,kitartóan gyermekkorodtól kezdve. A legjobb voltál abban amit csináltál.Érthetetlen, hogy a mai orvostudomány nem tudott segíteni rajtad. Adri néni, Józsi bácsi, Mici! Kitartást kívánunk nektek ezekben a borzasztóan nehéz időkben. Ég veled Jóskám! A szívünkbe zártunk Örökre!"

Tamás Petró bejelentkezett itt: Oldtimer, Oed, Jozsef Szunyogh társaságában.



Te is mindig itt álltál meg drága jó barátom Jozsef Szunyogh tankolni de többé már nemfogsz, ahol te vagy nincs szükség üzemanyagra vigyázz ránk onna fentről! Nincsenek szavak arra,hogy mennyire sajnálom azt, hogy senki sem tudott rajtad segíteni!!!!!!! :( :(



Fekete István: Hallgatom a szívem


Ha majd egyszer leáll,
és elszakad a testemtől az,
ami én vagyok,
lehajolok még egyszer,
és megcsókolom a szívem;
megcsókolom,
mert szeretett engem,
és szerette az egész világot.



Jól tudom: a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden, ami Szeretet.



A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni.


Consuelo de Saint-Exupéry





 



"Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van."


Stephen King

Egy sorstárs édesanya szavai:

"Nem tudod ki vagy és mit akarsz. A fejed felett mint úszó felhők suhannak át az események anélkül, hogy eljutnának az elmédhez. Megállt az idő akkor…csendes szemlélője vagy a körülötted történő dolgoknak, fel sem fogod, hogy te is benne vagy… Gépiesen cselekszel, teszed amiről úgy gondolod, hogy tenned kell, de igazán nem is nagyon érdekel. Nem tudod mikor jöttek meg a fecskék, nem tudod, hogy milyen virág nyílik, nem érintenek meg ezek a dolgok. Már nem vagy ugyanaz, Te, aki alig vártad a tavasz eljöttét, aprólékos megfigyelője voltál a természetnek, szívtad magadba a látványt, illatokat.. nem jut el a szívedhez többé."

Anyák napja...


2015.október 23.


Mostantól minden igét t-vel kell mondani. Jött, félt, táncolt, küzdött, élt. A jövő idők viszont egyszer s mindenkorra törölve. Nem fog megöregedni. Én élhetek még húsz, negyven, hatvan, nyolcvan évig, megrokkanhatok és összetöpörödhetek, fogam, hajam kihullhat. De ő örökké olyan marad. Ami pedig én voltam őbenne, azt elvitte. Mindazt, amit egyedül ő tudhatott rólam. Én haltam meg.



Karinthy


“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. …
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.”



(Márai Sándor: Az igazi)


„Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.


A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.”


József Attila Óda





 


" A szavak suták, félszegek ott,ahol igazi érzések húzódnak mögöttük." / Kertész Erzsébet/


A szavak elfogynak...


 


Első gyertya meggyújtva: 2015. 11. 02.
Gyújtotta: Szunyoghné Gyenge Adrienne
Szunyoghné Gyenge Adrienne
Szunyoghné Gyenge Adrienne

26 gyertya ég az eddig gyújtott 227631 közül.
 
Az oldal szerkesztése Az oldal szerkesztése
 
üzenet Üzenet küldése az oldal létrehozójának
 
gyertyagyújtás elküldése Elküldöm egy ismerősömnek
 
Új gyertya gyújtása Új gyertya gyújtása
 
Gyertyái Gyertyái (26 db)
 
Gyertyái a térképen Gyertyái a térképen



Megosztás közösségi oldalakon: QR kód QR kód


Megosztás egyéb weboldalakon: megnyitásához kattints ide