| Keresés |
|
". . . A világ hatalom és értelem Nem értem miért tették ezt velem. Nem pörölök. Élek és hallgatok. Most Angyal, ha vannak Angyalok. De itt lent minden rút és ostoba Nem bocsátom meg senkinek soha. . ." |
|
"Van itt egy fénykép, amelyről most is ugyanúgy mosolyogsz rám, mint azelőtt . . . vagy mégsem? Néma a mosolyod is, hiába kergetőznek játékos árnyak az arcodon, nem szólsz már, csak mosolyogsz némán rám. Soha többé nem szólsz már semmit. . Lélegzetemet visszafojtva nézem a fényképedet, lesem az arcod, a szemed, a szád, belesajdul a szívem az érzésbe, annyira fáj, hogy már mindig csak egy képről mosolyogsz rám! Halkan beszélek hozzád, aztán egyre hangosabban kérdezek, de nem jön a válasz, hát válaszolok én! Mit tehetnék mást? Válaszolok helyetted is, magamnak felidézve édes kacajodat, a magad kis nyelvét." |
|
"Kölcsön kapott kicsi angyal Ki köztünk volt és játszott, Megismerte, megszerette A földi világot. Kölcsön kapott kicsi angyal Szeretett itt lenni, De tudta ő is, tudta más is Hogy vissza kell menni. Kölcsön kapott kicsi angyal Küldetése az volt. Ember állj meg néha! Ne csak mindig harcolj! Kölcsön kapott kicsi angyal Ajkán égi ének. Tudatja a nagy világgal Rövid ez az élet! Kölcsön kapott kicsi angyal Most csendben búcsút intett Őrizd meg a szívedben őt Őt az égi kincset!" |
|
"Nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték, úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. A Te szíved nem fáj, de a mienk vérzik, mert a fájdalmat csak az élők érzik." |
|
"Némán ballagok, lehajtom fejem, Megyek az úton, mert hozzád húz szívem. Furcsa ez a hely, csak csend, nyugalom, Amerre nézek, mindenhol sírhalom. Kik idejönnek, szívükben bánat, Kezükben hoznak néhány virágszálat. Fájdalom az arcokon, a szemekben könnyek, Boldogtalanok azok, kik idejönnek. Mert valaki itt nyugszik, kit nagyon szerettek, Ki része volt az életüknek. Kinek hiányát nehéz elviselni, Hogy a test egy sírba ment, megpihenni. Hát ezt érzem én is, mert elvesztettelek, A világon mindennél jobban szerettelek. Fáj hogy nem fogod már többé a kezem, Én megköszönném újra, az egész életem. Némán ballagok hát, lehajtom fejem, Ó Uram, miért tetted ezt velem? Miért vitted magaddal, az én Drága Édesapámat? Engem nélküle elemészt a bánat." |
|
"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hisz Napként az égen nektek ragyogok. Ha szép idő van és kék az ég, Jusson eszetekbe sok szép emlék! Ha rám gondoltok soha ne sírjatok! Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen a szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok! Hiszen szívetekben jó helyen vagyok." |
|
"Én már alszom zúgó lomb alatt, Ne zavarjátok édes álmomat. Borulj a síromra csendesen, Ne félj, nekem már nem fáj semmi sem." |
|
"Én úgy szerettelek, hogy jobban nem lehet. Ha nem is voltam mindig Veled, sosom voltam ellened." |
|
"Csendesen alszik, megpihen végleg, angyalok bölcsöje ringatja már, hiába hívjuk, emléke szivünkben otthont talál." |
|
"Te vagy a déli szél ami megsimogat és a napsugár ami meleget ad, érzem most is őrködsz a lépteimen minden gondolatomban itt vagy én velem, mégis hiányzol, nagyon hiányzol. Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz, kopáran néznek rám a déli fák, úgy elmondanám, ha meghallgatná nélküle világtalan lett már a világ." |
