"Megtettem amit megtehettem,
Kinek tartoztam, megfizettem.
Elengedem most mindenki tartozását,
Felejtsd el arcom romló földi mását!"

Dsida Jenő

"Kinek gyermekét nem fedi sírhalom. Nem tudja mi a fájdalom Szeretetben éltél köztünk gazdagon mint a Tavasz elmentél egy napon Minden virágban téged látunk. És mindig haza várunk."

"Szeretlek.
Lelkem minden apró szikrája Érted lobban lángra. Eléget, s én hamuként hullok vissza a földre minden reggel, hogy aztán újra felemelhess a fellegek közé.
Amennyire szép ez az érzés, annyira fájdalmas is,
hisz már csak a lelked fénysugarát láthatom.
De látlak, érezlek Téged, amikor csak szükségem van Rád. Mindig, örökkön-örökké. A halálon túl is.
Köszönöm Uram! Köszönöm, hogy ragyogsz nekem!"

Bogi Sad

"Bárhová lépek, bárhová megyek, Téged látlak.
Egy virágban, egy fában, a nap ragyogásában.
Ott vagy lelkem minden szikrájában.
Te adsz értelmet minden szívdobbanásnak"

Bogi Sad

"Lelkem minden rezdülésével hálás vagyok a legnagyobb kincsért,
amit az Univerzumtól kaptam: ÉRTED!"

Bogi Sad

"Egy könnycsepp legördül az arcomon, az azért van, mert hiányzol nagyon. A hiányod megszokni soha se fogom, mert itt élsz a szívemben, s ez jó nagyon. Hogyha sírodnál szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, S füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy mennyire SZERETLEK! Lányod Marianna!"

"Kevesebb nélküled a világ! Feleséged"

"Édesanyám - Édesanyáink emlékére

Egy könnycsep a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép. mely őrzi emléked s egy út,mely elvitte az életed. A bánat,a fájdalom örökre megmarad. Mindig velünk leszel az idő bárhogy is halad."

"Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr."

"Örök az arcod, a sok szép szavad,
Minden mosolyod a szívünkben marad.
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem,
Hanem amit a szívünkben hordozunk
Némán csendesen.
Marczis Krisztiánra emlékezünk.
Nyugodj Békében Krisz."