 |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 46 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
| |
Ezt a gyertyát Szabó Attila, szerető férjed, rozmárod gyújtotta Marika és Mamáért 2 napja.
Gyújtás oka: Elhunyt
Ez a gyertya még 4 nap 14 óra 45 percig ég
268990157325786608
Szeretett Feleségem.Nagyon nagyon hiányzol. Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk téged. Gyenge kis kezeidet kezembe fogtam, közben én a gyógyulásodért fohászkodtam. Szép szemedben, a fény még csillogott, arcod megnyugodott, és tiszta volt. Tudtam, hogy nagyon sokat szenvedtél, küzdettél, hogy értünk még egy kicsit élhessél.Velünk vagy mindig. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.
Utolsó pillanat mikor még reám néztél És könnyezve lágyan át öleltél Elhaló hangon súgtad hogy menned kell Kérted hogy most már engedj el Mert várnak te read már oda fent Ott ahonnan vissza már nem térhetsz De én szorosan fogtam a két kezed És kértelek ne menj oda fel
Arcodra hullott néhány könnyem Nem akartam hogy el hagyj engem Te bánatosan reám néztél Majd örökre a fénybe léptél Utolsó csókkal illettem homlokod És engedtem hogy el vigyenek az angyalok Most éjszakánként mikor az égre nézek A csillagok közt kereslek téged.
| | | |
Új gyertya gyújtása
Szabó Attiláné és Szőke Ilona oldala 
Gyertyái a térképen 
