A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1243 látogató és 48 gyertyagyújtó van itt,
akik 83 személyért átlagosan 59 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Gyertyagyújtás Simon Károlynéért
Jelenleg nem vagy belépve!
Ha belépsz, akkor:
  • használható saját képgaléria, így könnedén tudsz képeket beilleszteni
  • napi 20 gyertyához nem kell vizuális kód
  • rendszerezve láthatod gyertyáidat, beleértve a már leégetteket is
  • könnyen lemásolhatod bármelyik gyertyádat
  • módosíthatod a gyertyáidat
  • kérhetsz e-mail értesítést
Ha szeretnél belépni, akkor lépj be most, ha eddig még nem regisztráltál, akkor ezt a Regisztráció alatt megteheted.
Az ok, amiért a gyertyát gyújtod:
Az itt kiválasztott ok határozza meg a gyertya keretét. Ha az "Egyéb" okot választod, mindenképpen add meg, hogy miért!

Gondolataid, érzéseid:
 
A HTML szerkesztő menüjében a Képgaléria ikonra kattintva saját képgalériát tudsz létrehozni.
A képgalériába feltöltött képeket egyszerűen be lehet illeszteni a szerkesztett oldalba.
A gyújtó neve:*
E-mail-ben értesítést kérek, mielőtt leég a gyertya: Az e-mail értesítő kéréséhez be kell jelentkezni
Simon Károlyné (Farkas Éva, Évike, Éva)

Tölts fel Te is képet a képgalériájába

gyertya


Született: 1949. 11. 08. Budapest

Elhunyt: 2015. 09. 06. Budapest, Országos Korányi Intézet

Emlék monológ édes anyucimhoz!  

 

Minden olyan hirtelen kezdődött, még augusztus elsején, melyből még úgy tűnt van visszaút. Iszonyatos váll fájdalom lépett fel, meg hátadon a viszketés. A nyakadon vöröslő folt volt, mely napégésnek lett nyílvánitva. Állapotod fokozatosan gyengült, a fájdalmak ugyanúgy fennálltak. Orvostól orvosig jártunk, ügyeletet háromszor kihivtuk, mely már csak az utolsó pillanatban nyújtott segítséget. Sokféle gyógyszert, kenőcsőt megvettünk, csak javuljon a helyzet. . Talán ha hamarabb kerülsz a gyógyító kezek közé, lett volna esély a javulásra. Vizsgálatok történtek, mely sok jót nem mutattak, de a rtg volt a legrosszabb, mert az kimutatta a tüdő daganatot. Ennek ellenére együtt bizakodtunk, reménykedtünk, még a kórházban is mindent megtettem, 18- án végre bekerültél, hogy elviseletőbb legyen ez az állapot. Itt is CT, bronchoscopia, vervetelek, rtg, UH történt. Itt meg lett erősítve a daganat a vizsgálatok által. Pár napig milyen jó is volt, szövögettük a terveket, hogy gyógyulás után utazgatunk, eszünk, iszunk, főzünk jókat, azt csinálunk ami jól esik. Sétálgattunk, tisztálkodtunk, öltözködtünk, etted a jó ételeket. Aztán történt az a bizonyos éjszaka, ami az erőből visszavett. Stroke gyanúja lépett fel, üléskor majdnem leestél az ágyról, a nővér úgy kapott el. Fekvő lettél, de bizakodva vártuk, hogy a megkezdett kezelés meghozza a várható javulást. Addig is mennyi mindent csináltunk, üldögéltünk sokszor, jó sok finom tápszert, gyümölcslevet ittad, mert az olykor nagyon jó étvágyad elment. . . :( De legalább ezeket ittad- ittad. Fésülködtünk, frissítettelek, sebkötözés zajlott, ami gondolom, hogy nem volt kellemes, de utána megkönnyebültél, édesen mosolyogtál, de látszott hogy fáradékonyabb vagy, mindenhez idő kellett. Beszélgettünk is sokat mindenről ugyanúgy. Annyira jól esett ebben az állapotodban legalább az, hogy ezerszer elmondtad hogy IMÁDSZ, és édesen, gyönyörűen, nekem úgy tűnt boldogan mosolyogsz. Aztán voltak nehezebb pillanatok is, mikor szinte elhajtottál hogy haggyalak, menjek, ne csináljak semmit, de én csak strázsáltam melletted, szomorkodtam, szívem szakadt meg, de türelmesen várakoztam, meg néztem a békésnek tünő alvásodat. Mindig mondtad, hogy ne szakadjon meg a szívem, de ezt az érzést nekem nem lehet befolyásolni. :( :(

Az utolsó két nap nehéz volt, sajnos kezdtél egy más világba átcsúszni, rengeteget jajongtál, jó, semmi szavakat ismételted, hol hangosabban, hol kevésbé. Ennek ellenére az IMÁDLAK szót is vagy hússzor elmondtad, ilyenkor a boldogság járt át, de mostmár meg őrülten hiányzik, hogy nem mondod többet.

Szeptember ötödikén este érkeztem hozzád, de már csak a nehéz, kapkodó légzésedet észleltem, meg hogy tekintgetsz révtelenül. Elkezdtelek puszilgatni, meg simogattam minden testrészedet, beszéltem hozzád, meg szomorkodtam, de próbáltam nem sírdogálni. "Miért kellett feladnod, bárcsak én szenvednék helyetted, meg iszonyúan sajnálom, hogy nem tudtam mindent megtenni a javulás érdekében. . Annyi nehézségen átestünk már együtt, elvoltunk, szeretjük egymást, és most mindennek vége. Nem jó ez az élet, sok jó nem történik, utálom ezt az üres, szomorú, érzéseket. Bárcsak veled lennék, hogy a gondtalan létben egymás mosolygásának élnénk. " Továbbra is simogattallak, puszilgattallak, sokszor mondtam, SZERETLEK, IMÁDLAK, amire egy legördülő könnycsepped volt a válasz, sajnos már nem tudtad mondani hogy IMÁDSZ engem.  

Szeptember hatodika, hét órakkor történt meg az amire sajnos felkészültem, hogy a kórházból szóltak, hogy hajnalban eltávoztál. . Hát ez ennyi volt, csak tudnám, hogy nem szenvedtél- e sokat azzal a nehéz légzéssel. Remélem valami kómához hasonló állapotban voltál, és érzékelted hogy ott vagyok, szép gondolataid vannak.

 

Hihetetlen, hogy te aki mindig is dolgoztál, jöttél mentél tettél vettél, ide jutottunk el, hogy elmész egy hónap alatt, itt hagysz nem csak engem, de a többieket is. . :(

Te vagy nekem a legfontosabb, legédesebb, legszeretnivalóbb anyuci a világon. Mindig is lelkitámaszom vagy, rád számíthatok. Mindörökkön örökké SZERETNI IMÁDNI foglak amíg világ a világ. .  

 
Eltelt egy év nélküled drága egyetlen anyucim. Nincs nap ☀, hogy nem jutnál eszembe. Nagyon rossz ez nekem, csak a szomorúság jut. Amit ígértem neked az úgyis hamarosan csak meg fog történni. Nagyon szeretlek így gondolatban is téged. 

Már pontosan négy év telt el anyucim nélkül, és a hiány egyáltalán nem enyhül. Minden nap eszembe jut minden együtt töltött idő. 😍😍


(Farkas Mónika lányod)

 

Egy könnycsepp a szemünkben Érted él,
Egy gyertya az asztalon Érted ég,
Egy fénykép, mely őrzi emléked,
S egy út, mely elvitte az életed.
A bánat, a fájdalom örökre megmarad,
Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad.

 

(Szerető Családod)  

Drága anyucim nélkül csak telnek az évek, lassan megint egy év eltelik, hogy nem boldogítjuk egymást. Milyen jó volt a sok kirándulásunk, a régebbi pesti séták, új helyek felfedezése. Bárcsak a betegség hamarabb felismerhető lett volna.. Jobb esély lett volna a gyógyulásra. 
Mindennap eszemben vagy anyucim, amíg én is élek. Gondolatban gyújtok gyertyát emlékedre, meg van még pár kedves ember, aki megemlékezik rólad. Sok munkálkodás miatt nem jutok el erre az oldalra mindennap. Nekem jól esik az emlékekezés, legalább ilyen apró dolgok is tényleg enyhítik a bánatot.
(Mónika)

 
Első gyertya meggyújtva: 2015. 09. 07.
Gyújtotta: Simon Norbert
Simon Norbert
Simon Norbert



0 gyertya ég az eddig gyújtott 8914 közül.

Gyertyái(0 db)

Oldala   Oldala