Avar István 1954- ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Heves megyei Egercsehiben született 1931- ben. Tizennégy éves korában bányamunkásként már családfenntartó volt, hadifogságba esett apja helyett. A papi hivatás vonzotta, és csak miután apja 1948- ban hazatért a fogságból, színjátszó köri társainak biztatására felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Elsőre felvették és 1954- ben szerzett diplomát a főiskolán.

Először a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1960- tól a Madách, 1966- tól a Nemzeti Színház társulatának tagja volt, 1985- től nyugdíjazásáig pedig újra a Madách Színházban játszott, aztán a Pesti Magyar Színház előadásain lépett fel. Erőteljes, szép orgánuma, természetes játékstílusa szakmai és közönségsikert hozott Avar Istvánnak, pályafutása alatt a drámairodalom legnagyobb szerepeit játszhatta el, nagysikerű előadások résztvevője volt.

Színpadi szerepei mellett számos magyar film és tévéjáték főszereplője volt (Vasvirág, Két emelet boldogság, Párbeszéd, A fekete város, Mocorgó, Égi bárány, Álmatlan évek, Hamis a baba) . A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színpadi beszédet tanított, 1973 és 1990 között - pártonkívüliként - országgyűlési képviselő volt, emellett tagja a parlament kulturális bizottságának.

Művészi munkáját 1963- ban és 1969- ben Jászai Mari- díjjal, 1975- ben Kossuth- díjjal ismerték el. A kiváló művész címet 1980- ban nyerte el, 2001- ben, Sinkovits Imre halála után a nemzet színészévé választották. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal 2007- ben kapta meg. Nyolcvanéves korában, az MTI- nek adott interjúban arról beszélt, hogy - bár megszámlálhatatlan filmben, tévéjátékban szerepelt, rengeteget szinkronizált - számára a színház az igazi.