"Tudjuk, hogy nem jőhet, mégis egyre várjuk. Enyhiti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a sziv soha. Hogy egyszer majd mi is elmegyűnk ahol Ő van oda. Az élet múlik, de akit szeretűnk. Arra életűnk végéig, kónnyes szemmel emlékezűnk"   

 

"Hiányzik az érzés, mit melletted éreztem. Hiányzik az idő, mit veled tőlthettem. . . . "                                                

 

"Annyira akartam élni, a betegséget legyőzni. "                                                                                                

 

"Búcsúztam volnatőletek, de erőm nem engedet. Igy búcsú nélkül szivetekben élhetek"

 

" Az ő szive pihen, s miénk pedig vérzik, a fájdalmat csak az élök érzik. Soha nem feledlek el, az én szivemben mindig itt leszel! Emléked örökké élnifog bennem. "  

 

Egy gyertya mely lassan végig ér. Egy élet mely percek alatt végig ért. Itt hagytad azokat kik szerettek TÉGED. De emléked örükre a szivűnkbe éget. A multba nézve valami fáj. Valakit keresűnk, aki nincs már. A temetö csendje ad NEKED nyugalmat. Emléked szivűnkben örökre megmarad. Kicsordul a könnyűnk, állva a sirodnál. Mélységes fájdalom hogy örökre távoztál. Mi hivunk de sajnos nem felelsz. Még élűnk örökké velűnk leszel ! ! !