"Köszönjük hogy éltél és minket szerettél,
Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél.
Szívünkben itt él emléked örökre,
ha látni akarunk, felnézünk az égre.
Csillagok útján utazol tovább,
Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "

Hogy bízhatná rá a temetést erre az emberre, aki ilyen gondatlanul bánik a szavakkal? Hiszen "veszteségről" beszélni ilyenkor nevetséges: elveszíteni a cipőjét szokta az ember, meg a kulcscsomóját. Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Jodi Lynn Picoult

_