Gyertyagyújtás Vitéz Jànos és Vitéz Jánosnéért

Belépés

Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Gyertyaláng.hu

Jelenleg 1583 látogató és 34 gyertyagyújtó van itt,
akik 41 személyért átlagosan 30 gyertyát gyújtanak percenként.

Visszajelzés

Az oldal ajánlása

Gyertyagyújtás Vitéz Jànos és Vitéz Jánosnéért

Jelenleg nem vagy belépve!
Ha belépsz, akkor:

használható saját képgaléria, így könnedén tudsz képeket beilleszteni
napi 20 gyertyához nem kell vizuális kód
rendszerezve láthatod gyertyáidat, beleértve a már leégetteket is
könnyen lemásolhatod bármelyik gyertyádat
módosíthatod a gyertyáidat
kérhetsz e-mail értesítést

Ha szeretnél belépni, akkor lépj be most, ha eddig még nem regisztráltál, akkor ezt a Regisztráció alatt megteheted.

Az ok, amiért a gyertyát gyújtod: Az itt kiválasztott ok határozza meg a gyertya keretét. Ha az "Egyéb" okot választod, mindenképpen add meg, hogy miért!
Gondolataid, érzéseid:
A HTML szerkesztő menüjében a ikonra kattintva saját képgalériát tudsz létrehozni. A képgalériába feltöltött képeket egyszerűen be lehet illeszteni a szerkesztett oldalba.
A gyújtó neve:*
E-mail-ben értesítést kérek, mielőtt leég a gyertya:	E-mail: Az e-mail értesítő kéréséhez be kell jelentkezni
Gyújtás helye (a térképen ezen a helyen fog megjelenni a gyertyád)	Columbus (Ha ez nem felel meg, belépés után az Adataid menüpont alatt tudod megváltoztatni.)

Vitéz Jànos és Vitéz Jánosné (Papó és Mama)

Tölts fel Te is képet a képgalériájába

Született: 1938. 02. 10. Pócspetri

Elhunyt: 2012. 09. 15. Nyíregyháza

Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani amit utoljára akartál mondani!

Nyugodj békében Öreg! A szívünkben ÖRÖKKÉ élni fogsz! ! !

SZERPUSZ!

Mama

Szuletett Pócspetri, 1938.10.27.
Elhunyt Nyíregyháza, 2022.03.20.

Tiszai Pálinkás Imre:

Apám

Apám a kenyeret lassú mozdulattal törte,
a lehullott morzsákat tenyerébe söpörte,
gondosan vigyázott mindenre,
egyre talán nem: az életére.

Előttem inas keze, mely soha nem nyugodott,
ritka pillanat volt, mikor simogatott,
s ritka volt, hogy szólt, inkább hallgatott,
szavának súlya volt, igazságot mondott.

Ha eszembe jut, sokszor eltöprengek,
soha nem beszélt róla: volt gyerek?
Néha kis pohár bor mellett a háborúról mesélt,
a félelemről, mit kegyetlen módon megélt.

És beszélt egy romba dőlt országról,
beszélt, beszélt, mindig a munkáról,
hallgatag téli estéken a meleg szobában,
míg égett a fény a petróleumlámpában.

Arcát látom ma is, s érzem kérges tenyerét,
nem tettem, ma tenném, megcsókolnám kezét,
figyeld utam, Apám, figyeld a világot,
fogadd el köszönő szavam és sírodra a virágot.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Úgy haltál meg, apám, hogy nem voltam veled,

mikor fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett,

mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát,

mit sorsod írta életed könnycseppekkel rótt rád.

Úgy mentél el, apám, hogy ne fájjon majd látnom,

mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon,

és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp,

mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek

Úgy hagytál itt, apám, hogy nem mondhattam el,

mindaddig míg én létezem te is létezel,

mert nem engedem emléked, nem engedlek téged,

hisz hozzád köt a vér, apám, s hozzád köt az élet.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!