Erika tragikus hirtelenséggel itthagyott minket, aki ismerte és szerette gyújtson érte egy gyetyát!

 Itthagytál minket el sem köszöntél, ez az űr és fájdalom ami maradt soha nem fog elmúlni! Te voltál a mindenünk. . . " . . . a száj néma már,
csak sírunk utánad, a szél meg én. . . "

 

 

" Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad! "