A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát. Megértettem További információk
Gyertyaláng.hu a Facebook-on
 
Belépés
E-mail címed:

Jelszavad:



Regisztráció
Elfelejtett jelszó


Jelenleg 1455 látogató és 29 gyertyagyújtó van itt,
akik 59 személyért átlagosan 39 gyertyát gyújtanak percenként.




Visszajelzés


Az oldal ajánlása

Gyertyagyújtás gáspár boglárka Egy tüneményért
Jelenleg nem vagy belépve!
Ha belépsz, akkor:
  • használható saját képgaléria, így könnedén tudsz képeket beilleszteni
  • napi 20 gyertyához nem kell vizuális kód
  • rendszerezve láthatod gyertyáidat, beleértve a már leégetteket is
  • könnyen lemásolhatod bármelyik gyertyádat
  • módosíthatod a gyertyáidat
  • kérhetsz e-mail értesítést
Ha szeretnél belépni, akkor lépj be most, ha eddig még nem regisztráltál, akkor ezt a Regisztráció alatt megteheted.
Az ok, amiért a gyertyát gyújtod:
Az itt kiválasztott ok határozza meg a gyertya keretét. Ha az "Egyéb" okot választod, mindenképpen add meg, hogy miért!

Gondolataid, érzéseid:
 
A HTML szerkesztő menüjében a Képgaléria ikonra kattintva saját képgalériát tudsz létrehozni.
A képgalériába feltöltött képeket egyszerűen be lehet illeszteni a szerkesztett oldalba.
A gyújtó neve:*
E-mail-ben értesítést kérek, mielőtt leég a gyertya: Az e-mail értesítő kéréséhez be kell jelentkezni
Gyújtás helye (a térképen ezen a helyen fog megjelenni a gyertyád) Ashburn (Ha ez nem felel meg, belépés után az Adataid menüpont alatt tudod megváltoztatni.)
gáspár boglárka Egy tünemény (bogica)

Tölts fel Te is képet a képgalériájába

gyertya


Született: 2005. 01. 30. miskolc

Elhunyt: 2012. 02. 09. bernecebaráti . orvosi rendelő

Itt vagyok, Anya, nézlek az égből   http://youtu. be/4ElibkiXJeU
Majd idefentről vigyázok Rád
Könnyeiddel én simítom arcod
Eljut majd hozzám minden imád
Itt vagyok, Apa, ne félj, jól vagyok
. . . Testem elhagytam, lelkem szabad
Felhőről felhőre ugrándozva
Egy csodás világ felé halad
Hol nincs kín, bánat, égő fájdalom
Csak szeretet és mennyei fény
Itt vagyok, Anya Apa és egy sugarán
Eljövök Hozzátok minden nap én
Lelketek érintem, álmotok vigyázom
Őrködni fogok létetek felett
S örömmel nézek vissza a múltra
Hiszen annyira jó volt Veletek
Itt vagyok, Anya Apa, suttogó szélként
Harmatcseppként egy fűszál hegyén
Szívetek ha dobban… velem lüktet
Ezért amíg éltek, itt leszek Én!           

 

 

Egyszer. . . mikor még minden reggel sütött a nap . . . . egy kis arcocskán is felragyogott a mosoly dala. Énekelte kis hangon: csiripel a veréb. . . . . . Édesanyám kiszaladok s megnézem én. Futott körbe- körbe. . . . kis kezét oldalra emelve. . . szemléltetve a szelet ami beterítette a kertet. Virult, kacagott. . . . . . hangosan nevetett . . . kacaja öröm volt bezengte vele a teret. . . Látod édesanyám. . . . . . . . . . a kismadarak is dalolnak. . . . . . . ülj le ide és hallgasd te is az ő hangjukat. Nézd milyen szépen és vidáman fütyörésznek. . az életet dalolják . . . . . . . látod? figyelj csak szépen. Az anyuka az ölébe fogta a kis gyermeket. . . együtt hallgatták a kis verebeket. Érezték ők ketten: a zene csak nekik szól. . . . lehunyták szemüket és a szívükig hatolt. . . . . . . . . . . Ma is ezt a zenét hallja az édesanya. . . . . . . . . . mikor megszólalnak a verebek az ablak alatt. Lehunyja most is szemét. . . . . . és csak a kislányra gondol. . . . És szinte hallja a szavát. . . . . . . . Édesanyám szeretni foglak . . . . . és minden nap rád gondolok. . . . . . . Szeresd az Életet. . . . . . . és minden testvéremet. . . . . . . Mert én szeretlek titeket. . . . . . . . és innen is ölellek Téged. .







Hossz: ‎8:14            


Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.


Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!


 

    Gyere velem. . . fájo szivel anyátol.

Szárnyaló lepkéje voltál a tavasznak,
A nap mosolyát hordoztad magadban.
Szép szemed, mint a barna gesztenye,
Ó milyen csodásak ezek az emlékek.

A felhőre rajzolom lelked sóhaját,
Szemed rezdülését, kicsi szád mosolyát.
Közelről érezlek, mégis oly távolról,
Tudom, most könnyemből sírnak a csillagok.

Az emlékezés mélyen elkábítja lelkem
Fáradt vagyok, kicsit lehunyom a szemem.
Mélyen ülő csend van, nem zavar most semmi
Úgy érzem, azonnal el tudnék aludni. . .

Mégis, lelkem mintha kilépne belőlem,
S repülne fölfelé, a nagy messzeségbe.
Amikor ott vagyok, nem is tudom merre,
Mintha téged látnálak, egészen közelben.

Nézlek, s bánat helyett boldogságot érzek,
Lassan, óvatosan megérintlek téged.
Fogd meg a kezemet, ne engedj el kérlek,
Úgy, hogy szinte fájjon, érezzem a léted.

Gyere velem drága, szárnyaljunk most ketten,
Induljunk el együtt a nagy messzeségbe.
Innen fentről látod, minden milyen szép lett?
Mosolyogsz, és nézed a lenti mélységet.

Gyere velem kicsim, nézd a madarakat,
Cinke az etetőben az eperfa alatt.
A szélcsengő halkan csilingel egy picit,
Mintha azt kérdezné:vajon kik járnak itt?

Gyere velem szivem, nézd a patakpartot
Levágták a nádat, s éppen szántanak most.
Halkan csobog a víz, fürkészve hallgatod,
Szemembe nézel, és kedvesen mosolyogsz.

Gyere velem édes, maradj itt örökre,
Nem menj vissza kérlek, a nagy messzeségbe!
Ha mégis menned kell, veled tartok én is,
Bolyongunk majd ketten, ahogy tettük eddig. .

Hirtelen zajt hallok, kinyitom a szemem,
Körülöttem nincs más, csak csendes döbbenet.
Nem, nem! Ez nem lehet! Tehát csak álmodtam?
Fáradó lelkemmel, messze kalandoztam.

Mély bánatot, aztán boldogságot érzek,
Egy kicsit itt voltál, csak velem és nekem.
Gyere kincsem gyakran, szárnyra kelünk újra,
Boldog szeretetet viszünk majd az útra. . .                           Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.


Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal! Megszületett egy ártatlan kisgyermek,
Örömmel fogadták, körülvette a szeretet.
Aranyos kislány volt, szeretett nevetni,
Aki ismerte tudta, mennyire tud szeretni.
Baráti körében közkedvelt volt,
Mindenki arcára mosolyt varázsolt.

Szerette a lovat, , biciglit, a sportot,
A saját hibáiért mást nem okolt.
Nem fecsérelt el egy percet sem,
Nem gondolkozott a végzeten.
Szép zenétől felpezsdült a kedve,
boldogság leple alatt dobogott érző szíve.
Amit érzett, el is mondta azt,
barátai nála nyertek vigaszt.
Terveket, álmokat szőtt a jövőbe,
ha rá gondolok könny szökik szemembe!
Egy február 9- én tragédia történt
a halál ŐTválasztotta áldozatként.
Térdre borulva kiáltottam: Nem igaz! ! !
De az igazság, mint gyertyáról cseppenő viasz,
Sikoltott a csendben, hogy utolérjen.
Szívemből egy darabot kitépjen,
Ő, aki tele volt életerővel!
Most csendben fekszik, sziklakertb●●●●●●●●●●●●●●●en
Vérző szívek emésztik az emlékeket.
Féltve őrzik a rólad készült fényképeket,
Őrület az élet, nincs igazság!
Fiatalon, búcsú nélkül minket itt hagytál,
S én csak annyit fűzök a végére: fáj, hogy itt hagytál:SZERETL EK


                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     







Első gyertya meggyújtva: 2012. 07. 19.
Gyújtotta: zsoltika testvérad
zsoltika testvérad
zsoltika testvérad



1 gyertya ég az eddig gyújtott 402398 közül.

Gyertyái(1 db)

Oldala   Oldala