Született:
1996. 12. 23. Budapest
Elhunyt:
2012. 01. 19. Újpest és Dunakeszi között
Édes Petikénk! Mindannyiunknak nagyon hiányzol...
A könnyek nem tudnak megszáradni..., csak a mélységekkel átitatott, fájdalombarázdákat vájó pergésük lassul... Arcunkba égetve a percet, amióta kísérik az életünket...
. . . Neked olyan csillagjaid lesznek, amilyen senki másnak. . . Mert én ott lakok majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. . . S ha majd megvigasztalódtál, örülni fogsz. . . És néha kinyitod majd az ablakot, csak úgy, kedvtelésből. . . És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd mondod nekik: "- Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek . . ! " Mintha csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem. . .
Nagyon- nagyon hiányzol Mindannyiunkanak.
Amikor kicsi voltál, a kert végében álltunk a Papával, és Te okosan mondtad utánam: " Az égen szépen ragyognak a gyönyörű csillagok. " Akkor még nem tudtuk, hogy a Papa mellett Te leszel a másik csillag. Ma is halljuk a hangod és soha- soha nem felejtünk el. Mindketten nagyon hiányoztok nekünk. És igen, kacagunk, ha az égre nézünk, mert azt reméljük, hogy a csillogó csengettyűk mögött Ti megtaláltátok egymást. Kimondhatatlan, amit érzünk: a fájdalom, a hiány, az űr, hogy Ti már nem vagytok közöttünk. De a megvigasztalódás valahogy nem megy. Pedig hidd el, nagyon igyekszünk.
Első gyertya meggyújtva: 2012. 07. 08.