Született: 1966. 04. 27. Bonyhád

Elhunyt: 2010. 02. 11. Hőgyész

Hiányzol nekünk!

Virágerdő sűrűjében,
Pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért,
Messze vitted istenem.




Egy barát halála!

Szívemben egy érzés, mit kimondani nem lehet
Nem szólsz hozzám többé, csak a képedet nézhetem.
Verseid elővéve szorít a mellkasom
Hiányod elviselni nem tudom. . .


Elmentél!

Most minden rád emlékezik! ! !
A kopár fák, a kósza, hideg szél!
Szívem a keserű fájdalomtól vérzik
Mert szó nélkül itt hagytál, Elmentél!

Neked. . .

Még gyermekek voltunk, s egy fűzfa alatt játszottunk,
nem gyötört bánat, nem kísért kétely, csak játszottunk,
ha akkor tudtam volna, hogy elveszíthetlek,
kértem volna Istent, hagy menjek én helyetted. . .

Fiókba zárom, a sok színes fényképet,
mert patakká duzzadtak, a családi könnyek.

Hozzád!

Örökre szívembe zárlak,
s mindig hiányozni fogsz,
Tudom már téged, hiába várlak,
de számomra csillagként ragyogsz.

Vadász!

Csend van!
Szinte fáj!
Nem mozdul levél,
nem reccsen faág.

A közelgő halál ígéretét
sodorja felé a lágy őszi szél.
Valaki figyel,
les reá szüntelen,
a bozótban nem mozdul semmi sem.

Aztán hatalmas robaj. . .
Rázza, tépi szét az éjszakát,
valami mélyen az öreg farkas húsába vág.

Lassan minden ködbe vész. . .
Kinyúl érte egy puha kéz.
Utolsó szikra!
Utolsó dobbanás!
Eső csepp hull?
Nem!
Csak könnyezik a vadász.

Megpihent, a dolgos jó apai szív,
Áldás és halál övezi a sírt!
Szerető férj voltál, drága édesapa,
Bánatos családodnak,
most őrangyala! ! ! !

Egy váratlan percben életed véget ért!
Mint a vihar a rózsát a halál tépte szét!
Hosszú útra mentél, búcsut nem intettél!
Évre év jön, az idő elrepül tova,
De téged nem feledünk soha! ! ! ! ! !