A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
"S ha véget érnek próbák,földi harcok, Megint meglátom azt a kedves arcot. Ott,hol nem választ el soha semmi, És soha többé nem kell búcsút venni..." Csak az érzi és tudja mit jelent igazán az Édesapa ki már soha többet nem beszélhet vele,és nem ölelheti meg soha. Gondolatban beszélhetsz hozzá, álmodban láthatod őt, de szíved fájdalma, a hiányérzet,az Ő távozásával mind inkább csak nőtt. Hiszem,hogy egyszer mindenki találkozik azzal ki várja odaát, mert a halál sem választhat el végleg egy Édesapát! Addig is gyújtok egy gyertyát, és emlékezem Reád! Ha a mennybe írhatnék levelet,leírnám benne neked az érzéseimet.Beleírnám,hogy még mindig nagyon szeretlek és megírnám azt is, hogy nélküled olykor mennyire szenvedek. Vagy,hogy amióta nem vagy velem,más értelmet kapott az életem és hogy néha hozzád húz a szívem.A hiányodat pedig gyakran megkönnyezem.Szóval,nem mindig könnyű nekem.Pedig hidd el,nagyon igyekszem.De azért szokott mosolyogni is a lelkem. Sokszor.Akkor,amikor rád emlékezem.Olyankor eszembe jutnak az együtt töltött csodás évek, s,hogy milyen szép is volt veled az élet.Gondolatban szinte újraélem az egymásnak adott boldog perceket és a közösen átélt élményeket.De ezek sajnos már csak emlékek. Viszont felejthetetlenek!És azt hiszem,ezek azok,amik éltetnek.De hát mivel a mennybe mégse írhatok levelet,helyette megpróbálom érezni a lelkedet,mert így talán megérezheted a leírhatatlan érzéseimet. Az emléked szívünkben él míg élünk Téged soha el nem feledünk! Tovább élsz itt legbelül a szívünkben ez elkísér egész életünkben! Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt,nem alszom itt, Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, s minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok ott,nincs is halál. Apu meséld el nekem
Apu meséld el nekem Milyen az élet odafent? Hallgattok e szép zenéket? Ott is sír e vajon a lélek?
Testvéreid s nagymamám, vártak e már odaát? Odafent is van e álom? Sírodon,látod e a sok virágot?
Apu meséld el nekem, odafent milyen a csend? Fájt e a lelked, mikor a tested örökre megpihent?
Apu meséld el nekem, van e ott is szerelem? Egymáshoz bújik e a lélek, születnek e ott is nemzedékek?
Apu meséld el,milyen a halál? Tényleg csillagként ragyogsz már reánk? Ha lelked más testébe száll, akkor is gondolsz e reánk?
Apu mesélj,van e élet a halál után? Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk? Mesélj milyen az idő odafent? Kell e kabát,mint idelent?
Apu meséld el nekem Odafent van e szeretet? Vannak e ott is gonosz lelkek? Vagy ők tényleg a pokolba mennek?
Mondd,milyen a tél,az ősz a nyár? Tavasszal ragyog e ott is a napsugár? Mikor a lelked a mennybe szállt, várt e ott rád boldogság?
Apu meséld el nekem, ül e könnycsepp neked is a lelkeden? Mondd,hogy csak álmodom Nevetünk mi még ezen a bús dalon
Apu mesélj kérlek, odafent kell e majd félnem? Vagy ott is vigyázol reánk, ahogy azt tetted,egykor hajdanán?
Emléke él,és élni fog míg az én szívem e földön még dobog, Örzöm a képét,a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát.
Örzöm a mozdulatait, mely bennem él mind a mai napig, örzöm a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait.
Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem csak messze távozott, hol meg nem érinthetem.
Első gyertya meggyújtva: 2017. 02. 24. Gyújtotta: FELFÖLDI ILONA
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Gyertyái(30 db) 
Oldala