Csak nyúlnék feléd, de nem érlek el.
Kérdezném, hol vagy? De senki nem felel...

Csak hiányt érzek, s hatalmas űrt.
Értetlenségem okozza ezt a hatalmas zűrt.

Hiszen nem értem, miért ilyen korán kellett felmenned az égbe!?
Alig éltél, miért pont most lett vége?

Elmentél. Olyan hirtelen történt, nagyon mélyen érintett.
A sok rossz, mi történt veled, az útról letérített.

Emlékszem, milyen törékeny voltál, milyen kis sebzett...
Mégis erősnek láttak mindig, mikor kellett.

Hiányzol nagyon, hiszen mindig fontos voltál!
Az én életembe sok boldogságot hoztál.

Hiába telik az idő, minden nap gondolok rád.
"Mi lett volna ha...?" - tudom, nem számít már.

Bárhol is jársz, bármerre van fényed,
Sosem feledem el csodálatos lényed!!!