"Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
 Hisz Napként az égen nektek ragyogok!..
 Ha szép idő van, s kék az ég,
 Jusson eszetekbe sok szép emlék,
 Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
 Hisz szívetekben jó helyen vagyok..."


 Nem haltam meg, Csak ezentúl,
 mindig egyedül ébredsz.
 S nem leszek veled Éjszaka,
 amikor álmodból sírva rettensz.
 Nem haltam meg.
 Csak ezentúl, nem csókolom a könnyed.
 Ha terítesz, elég lesz egy tányér is,
 s már sosem lesz közös Ünnep.
 Nem haltam meg.
 Csak ezentúl, Ne félj!
 Ne hulljon a könnyed.
 Mert láthatatlanul Követlek én.                                                         
 S ezentúl,.. Örökre így lesz.
                                 

 Már nem vagyok más, csak égi jel
 Néha megjelenek neked,
 de gyorsan tűnök el 
 Ott bujkálok mindenben
 A mosolyodban, és a könnyedben
 Néha veled vagyok, néha nem 
 De benned élek örökre s szüntelen.                                                                                                             


                                                                                                      
                  A szeretet lángja Érted égjen  mindörökké!                            

                                               
                             

 


     "Ez a gyertya most Érted égjen,
      Ki fennt laksz már a magas égben
      Ki vigyázol rám onnan fentről, s
      lelkemhez szólsz a végtelenből.


 

       "Szívembe örökké ég egy gyertya lángja,           
           melynek tűzét az emlékezés s a
                      szeretet táplálja"              


  "Tudom, hogy senkit nem hozhat vissza gyertyafény,     
     De az emlékezet megőrzi akiért a gyertya ég!"  
                                                                                                                       



     A mécses fényében... Csendben rád várok...
                       Csak várok....   
     Emléked tovább él én bennem....     
     S mindent ami Te voltál a szívembe zárok...