Tragikus hirtelenséggel hunyt el tegnap/2010. 12. 17/ délelőtt. Temetése 12. 28- án 14órakkor lesz Baján a központi temetőben. Addig is gyújtsunk egy gyertyát emlékére! Ha veszítettél már el valakit, akkor tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy" nincs" . Amikor a sors letépi rólunk azt akit szerettünk. Utólag. . . És jönnek az emlékek:a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt felkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések , a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett üresen- a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltad s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! ! ! Nem láttam milyen kincset szórok szét minden percben és órában! . . . Bár akkor tudtam volna amit most tudok:hogy ajándék volt vele az élet! ! Bár visszatérhetne, akárcsak egyetlen percre! Másképp szólnék hozzá! Másképp látnám, másképp ölelném. . . elmondanám neki azt, hogy. . . . Mit is? ? Amit nem lehet elmondani. . .

Drága Anyuci! "Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk, S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen. Életünk, megszépíti egy fénysugár, elkísér az indián nyár. "

Már nem hallom kedves hangod, fülembe öszi szél sűvít, nincs kinek meséljek s remegve botladozom el sírodig.   Majd leülök csendben egy padra, fázós lelkem megmelegítem, gyertyát gyújtok és egy pillanatra elképzelem, hogy itt vagy velem.

A legdrágább Édesapa...

Az utolsónak maradt szeretett nagynéném. és a fronton meghalt nagybátyám emlékére. . . . Nagyon hiányzik. . . .

 

 

Édesanyám emlékére... Temetőnek csendjében csak lelkem kiált, remegő kezeimmel gyertyám gyújtom. ... teérted! ... Mikor megöleltél, mikor értem aggódtál, mikor még itt voltál... ... velem! ... Arcomon könnycsepp lelkemben mély seb és az a remény... ... találkozunk mi még! ... Ahol nem lesz fájdalom, sem könny arcomon... Két kezed kitárva öledbe simulnék... ... örökké szívedben virágoznék! ...   Édesanyám köszöntése Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére Megannyi sírbolt, színes gyertyák, és mennyi virág. Az elmúlás csak részleges, szívünkben ott él a Szeretet Mit nem zárhat le a szemfedél, beton sírkő.. Ő míg élek itt van velem, figyelve az életemet Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére Bensőmben ott a kép, ahogy fogtam a kezét Vigyázott rám éjjel-nappal, táplált, nevelt fáradhatatlan Emlékeimben az érzés meghitt szoba, a melegség Mely belőle áradva miden porcikámat beburkolta Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére A képzelet szárnyakat ereszt, előhozva az emlékeket Együtt jártuk az élet iskoláját, igaz más volt a feladat De jó volt együtt tanulni, szabadon szárnyalni Jó kezekben nevelkedni, és sokat nevetgélni Megyek ki a temetőbe, Édesanyám emlékére Most, hogy e sorokat írom, biztos nem veszed zokon Fejem lehajtva csendben, mit egykor az öledbe Sirok, bár jól tudom, Te mindig itt vagy, csak egy másik síkon Zokogásom nem szégyellem, mit tehetnék én árva gyermek.. És csak megyek a temetőbe, Édesanyám emlékére..

Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom. :'( Mama

 

Ő volt a NAGYNANÁM! Most már Ö sincs!