CSak az ido mulik, feledni nem lehet. Szivunkben orok a fajdalom es a szeretet!

Ne búsúljatok , nekem már nem fáj semmi! Ha eljön az este, csillagként tudok nektek üzenni! Tekintsertek fel az égre, ott fogok ragyogni! Szívetek egy darabja vagyok, amit nem lehet pótolni!    

Az emberek dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva teljes életünk nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart vagy elvesztjük a sors kedvezéseit.

"Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál."

Édesapám emlékére

 

Apú és három bátyámért, rokonaimért!

 

 Emléke szívünkben örökké élni fog.

Unokahugom volt, egy év alatt ragadta el a gyilkos kór. Nagyon fiatal volt. Az örök világosság fényeskedjék Neki, nyugodjék békében.