Szívemben öröké élni fogsz! ! ! kicsi drága öcsikém! most már istenel vagy békében hol nem lészen szenvedés se fájdalom se sirás ott ahol vagy minden játék és nevetés !   isten nyugtason békében! Ámen!

Nem volt igazam. :(  Lili   Igen, ha egy nap már nem leszek, akkor tudd, hogy a szíved csendes zugaiban vagyok. . .

  Mátyás Rita: Elmentél. . . Elmentél, s el sem köszöntem töled! Mindig megtettem, és most mégse! Sokáig furdalt a lelkiismeret Miért pont akkor  nem tettem meg? Ma felidéződött utolsó napod, Lelkem szívembe vetíti arcod. Szereteted még mindig érzem, pedig már nyolc év, mi azóta eltelt! Mindig értem aggódtál kedvesem, nem teheted meg, itt hagysz engem! Állandóan ezt mondtad nekem! Én vigyáztam, ahogyan Te mondtad, rosszul voltam, lefeküdtem nyomban. Én még mindig itt vagyok! Te hol vagy? Miért hagytál  engem magamra? Hányszor kértelek, Téged és az Istent, Nélküled nem akarok élni én sem! Vegyen magához engem is az Isten! Az évek múltak, sebek begyógyultak. Lelkem már az életet választja! Ma már  mást gondolok, dolgom van itt, Szeretetet adni, segíteni! 2014. 07. 11.

A legdrágább Édesapa volt. Amikor meghalt, szívem egy része vele halt. Nekrológja a következő József Attila idézet  : Mióta éltem forgószélben Próbáltam állni helyemen, Nagy mulatság, hogy nem vétettem többet, Mint vétettek nekem. . " Mint hó a földről, olvadunk. Föld vagyunk csak, mit otthagyunk. " Lányom, Eszter ezzzel az idézettel emlékezik Nagyapjára. " Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak már oda, Csak remény nélkül tüskétlen az élet, Ne várj csodát, az élet a csoda! " Juhász Gyula Drága Édesapám. Megérte! Én  még megélhettem. . .

,, Megint haza indulok nemsokára Nagy, néma csend borul a kis szobára. Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt. Nincs már ott, aki eddig haza várt. Békülten kimondom:Elköltözött. Nem lakik többé az élők között. Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen! Szorongva leste, mikor érkezem. S egyszer csak elébe léptem, Hogy felragyogott az a kedves kék szem! Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára, És neki úgy fájt minden búcsúvétel: Körül tipegett anyai féltéssel. . . Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért. . . csendesen ült mellettem s bele sűrítve szóba annyit mondott! Azután. . . egyszer ő is útra kelt. Végső tekintetével átölelt, És indult. . . hangtalanul, csendesen. Elment! Elment! Hiába keresem. Ő utazott el! - ismételgetem: Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn És most, előre ment és haza vár, Csak egy kevés idő van hátra már, S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott, ahol többé nem kell búcsút venni- Kicsiny szobánk most csendesen fogad, De csendje is tud drága titkokat. . . Hogy várt mindeddig. . . . hogyne várna rám. " (Turmezei Erzsébet verse)

„Elmentem hát szeretteim, nehéz volt már élni, Kopogok a Jóistennél, bebocsájtást kérni.                                                                               Búcsúzom most tőletek, nekem így már könnyebb, Értem néha napján, ejtsetek pár könnyet ”

 

Szeretet testvérünk: VÍG ILONA

 

Szüleim

" Hirtelen halál megtörte szívünket, Örökké őrizzük drága emléked. Kegyetlen volt a sors hamar elvett tőlünk, De szíved emléke örökre itt marad közöttünk. - Örökre Szeretünk Drága Papa!