A megbocsátó szeretet. . . búcsúzom Tőled Édesanyám: Fiad, Tomi.

Kolléganőm emlékére! " Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak már oda, Csak remény nélkül tüskétlen az élet, Ne várj csodát, az élet a csoda! " Juhász Gyula

 

 

"Nem bírtad tovább. . . . . . tested megszökött! De lélekben itt maradtál. . . szeretteid között. Itt hagytál minden álmot. . . . . vágyat, Nem mesélsz már többet az unokáknak! Csak a bánat. . . . . és könny . . . . . maradt utánad. "     Apu ! Nagyon hiányzol !   "Nem váltunk el. . . . csak elöre mentél"

Köszönjük, hogy eltel es minket szerettel, Nem hagytal itt minket, csak almodni mentel. Szivünkben itt el emleked örökre, Ha latni akarunk, felnezünk az egre. Csillagok utjan utazol tovabb, Ott varj rank, ha a mi idönk is lejar.

 

Hiányzol mindenkinek. . . "Virágerdő sűrűjében, pihen egy szív csendesen, Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem. Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent, Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet, Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek. Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon, Az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon!!!†:( A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, Melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el!!  

Egy mosolygós vidám Tesókám Volt. . . .

Drága bátyám, aki mindíg jó volt hozzám, és vigyázott rám.

 

  "Volt valaki,kit nagyon szerettem De már nincs velünk,elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha Az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság,őszinte csillogás Érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei,unokái iránt végtelen volt szeretete Tele volt féltéssel,aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem,velem szenvedett Ha boldognak látott,együtt örvendett Sírt,ha sírni látott,megvigasztalt,ha valami bántott. Arca sugárzott,melybe az idő jócskán beleszántott Mosolya gyengéd volt,melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű asszony volt Ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket És hogy az élet szép arra sugall minket Tovább kell menjünk s éljük életünk... De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más,mint az én Drága,jó Nagymamám Aki már az égből mosolyog le rám..."