" A nagy hallgatás okozta- e, vagy a hideg lassan átszivárgott a ruhán, a bőrön, s beszívódott a csontok közé: de egyszerre érezte, hogy fázik. Valami belső fázás volt ez, valami belülről vacogtató, kietlen érzés. " Elindulok" - gondolta. De nem mozdult mégsem. Nem mozdultak a lábai, a kezei, az izmai. Érezte, hogy valami a vállaira nehezül, és mozdulatlanságr a kényszeríti. Valami nyomja lefele, oda a farönkhöz, nem képes felkelni róla. Döbbenet futott át rajta, szinte remegtető döbbenet. És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegőben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet. Egy csöndet, amely maga a semmi volt. A halál. "

Édesapám volt ,aki súlyos betegségben hosszú szenvedés után hunyt el. Tiszaföldváron a Hangulat vendéglőben az irodában dolgozott súlyos betegségéig ,mint könyvelő. Soha nem felejtünk el! Nyugodjál békében!

az én drága édesapám, a szivünkben mindig élni fog, nyugodjék békében.

Kèri Gyulàné Bp. VII. ker. josika utcàban lakott evtizedeken keresztül.

Édesanyám két és fél éves súlyos betegség után szervezete feladta a küzdelmet! Az angyalokhoz távozott!

Szerető édesapa, nagypapa és dédnagypapa! 

" Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, megpihent a kéz, mely értünk oly sokat dolgozott! "  ♥ Nyugodj békében drága Mama!  ♥

" Számunkra te sohasem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok. Drága jo szivét, két dolgos kezét Áld meg Atyám. S én köszönöm, hogy ő lehetett az én Édesapám. " Megpihen a dolgos, jo apai sziv, áldás és hála övezi- e sirt, szerető férj voltál, drága Édesapa, bánatos családodnak most az őrangyala" NAGYON SZERETÜNK! ! ! HIÁNYZOL! ! !

 

 

Drága Ági néni soha nem feledlek!

Oh Istenem, mond miért ? Miért nem óvtad Őt ? Kinek jobb, hogy a fájdalmunk 21 éve ily nagyra nőtt ? Egy gyertya most Érted égjen, Ki fenn laksz már a magas égben. Ki vigyázol ránk onnan fentről, S a lelkünkhöz szólsz a végtelenből. Istenem súgd meg néki halkan, lágyan, szólj hozzá, hogy ne zavarjam ! Álmomban keressen meg engem, még egyszer hadd lássam, hadd öleljem ! Nem szólnék róla, mily gyötör a bánat, csak lássam még egyszer az én Drága kis Fiacskámat! Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom, súgd meg néki halkan én MINDENNAP  VÁROM ! ! ! Tragikus balesetben hunyt el a szerető GYERMEK és TESTVÉR ! ! .