Nem volt az igazi nagymamám, de mégis az volt!❤️ Soha nem felejtem el, amit tett értem egész életében! Szívem minden szeretetével emlékezem rá! Nyugodjon békében!🤍

A legnagyszerűbb ember volt, akit valaha ismertem!❤️ Soha nem felejtem a mosolyát, a nevetését. Nyugodjon békében!🤍

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség." Juhász Gyula: Consolatio Elmegyek, mert el kell mennem...    Az elválás nagyon nehéz belátom!  Szólítottak, nincs mit tennem,  Isten veled földi élet s családom!    Elmegyek, mert el kell mennem... Hogy elköszönni nem tudtam sajnálom,  Tudjátok kiket szerettem, Őket síron túl is örökké imádom!    Elmegyek, mert el kell mennem...  Vár rám az ismeretlen hosszú álom, Míg éltem szívem, lelkem nektek adtam, Hát ne fájjon halálom...

„Élet, Élet, te nagy tanító, Porosak, sárgák a padok, Mire minden titkodat megtanultam, Úgyis tudom, hogy meghalok. Mert soká tart, míg megtanuljuk A sírás és az öröm dalát, Soká tart, míg kijárjuk szépen Az ezerosztályos életiskolát. Soká tart, míg rájövünk, magunktól A szelídség, több, mint az erő, Az alázat a legszebb virág, S a tisztaság, a legszentebb tető!" Vadas Istvánné Született: Sereg Éva Mária - Éva mama - 1938. november 9-én született Pestszenterzsébeten. Szerettei a következő gondolatokkal emlékeznek meg róla: „Már élete kezdeti pillanatai is mutatták azt a fáradhatatlan küzdést és élni akarást, mely végig kísérte egész életét. Kisbaba korában örökbe fogadták és nevelőszülők mellett nevelkedett fel. Nevelőanyja Németh Etelka, nevelőapja pedig Dobos Lajos, aki nyelvészként egyben cipész is volt. A nagypolgári családi életet a 2. világháború zúzta szét. Nevelőapját – miután a háborúból sebesülten hazatért - a nyilasok rátalálva kivégezték. A golyó ütötte fényképet nagyon sokáig őrizte és mély fájdalom volt Éva számára, amikor az elveszett. A háború után nevelőanyja a Gundel étterem egyik kiváló szakácsaként dolgozott, így Éva, iskola után rendszeresen járt oda ebédelni, illetve hozta haza onnan nevelőanyukája a vacsorát. Meghatározó szerepet töltött be életében a dal, a zene. Ez a zene iránti szeretet vitte tovább azon az úton, mely lehetővé tette számára, hogy rengeteget énekeljen a Mátyás templomban, a domonkos rendi Rózsafűzér királynéja templomban, majd pedig, hogy később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára felvételt nyerjen, s annak opera tanszakán végzettséget szerezzen. Vizsga darabja: Mozart: Varázsfuvola – Az Éj királynőjének áriája volt. Később gyermekeinek is igyekezett átadni ezt a szenvedélyt, így maradhattak fenn régi magnó-szalagokon olyan hangfelvételek, melyeken gyermekei énekelnek, szavalnak, verselnek. Az opera és operett darabok nagy ismerőjeként - azonban - a zene mellett a könyvek, a szépirodalom és a versek nagy rajongója is volt. Egyik nagy kedvenc szerzője François Villon, kinek balladáit, verseit bármikor kívülről tudta szavalni. Amikor Faludy György fordításában megkapta kölcsönbe Villon összes verseit, fogta, és a verseket gyöngybetűkkel átmásolta egy kockás füzetbe – melyet aztán nagyon sokáig megőrzött. De, persze e mellett bármikor szavalt Petőfit, Aranyt, vagy Adyt… hogy csak néhány klasszikust idézzünk a megannyi neves írótól, költőtől, melyek a könyvespolcain sorakoztak. Igen mély behatást gyakorolt rá, amikor Nevelőanyja 1971. augusztus 21-én elhunyt. Ebből is látszik, hogy noha vérségi kapcsolat nem fűzte őket egymáshoz, kettejük kapcsolata mégis olyan lelki kötődésen alapult, mely mindkettőjük életét többé tehette. Munkáit tekintve egyfajta reneszánsz emberként működött: évekig volt gondnok az Óbudai Raktár utcában, míg mellette a Filmgyárnak vitte be rendszeresen a maga gépelte szinkron szövegeket. De dolgozott kisipari vállalkozóként, majd sokáig szerkesztőségi titkárként a magyar Parlament törvény szerkesztőségi osztályán, ahol törvényi rendeleteket lektorált. Nyugdíjazása után sem hagyta abba a munkát. Hamar megtanulta a szabás-varrást, amiből aztán a családot tartotta fenn. Érdre költözve egy darabig kisbaba rugdalózókat varrt egy bababolt számára, majd 2000. január 1-vel megnyitotta Érden a Családi Napközit. Érden ekkor ez volt a 2. ilyen családi intézmény, főként bölcsődés korú gyermekek számára. Az ezt követő csaknem 18 éven át nagyon szeretett a gyerekekkel lenni. Élete utolsó meghatározó pillanatáig is dolgozott, mikoris stroke következtében 2018. december 03-a délutánján mentő vitte be kórházba...” 2018. december 5-én pedig, e földi életének 81. megkezdett esztendejében, Éva mama számára feltárult az égi Fényes Kapu, hogy belépve rajta letegye e földi lét terheit, és ismét találkozhasson már korábban előre ment szeretteivel, de mindenekelőtt... a feltétel nélküli,... földi, emberi szavakba nem foglalható,... végtelen,... Személyes Szeretettel. Legyen vég nélkül boldog új, csodálatos életében! Akiktől Éva mama - az újra találkozás derűs pillanatáig - most megújult szeretettel búcsúzik: Szerető családtagjai; rokonai; családi barátok, ismerősök; jelenlévők és távollévők, mindenki, aki tisztelettel, de főként szeretettel gondol rá.  

Figyeltem minden rezdülésedet,hajnal volt elaludtam.Talán egy órát aludtam mire felébrettem te már elmentél! Ne haragudj kislányom,hogy nem fogtam a kezed😮‍💨Amikor a szív meghasad  💔Vigasztalhatatlan vagyok! Az utosó pillanatig küzdött nagyon kemény volt a "kicsi" lányom!! Drága kicsi lányom,nagyon hiányzól! Várom,hogy megcsörrenjen a telefonom és megkérdezd,mi újság apuci? De hetek óta hiába várom,ez egy rossz rémálom!  Ahogyan kérted,elengedtelek! De a lelkem soha sem fog megnyugodni😭 Ha esténként az  égre nézek látom az új csillagot,fényesen ragyog , hamiskásan rám kacsint a fényes csillagod! Első karácsony nélküled 😭 Az ember el sem tudja képzelni azt a lelki fájdalmat amit egy gyermek elvesztése okoz én sem tudtam,most már tudom! Nap mint nap átélem! Annyi mindenről  szerettem volna még beszélni veled,én beszélek de választ már nem kapok😪 Egész életedben csak én voltam igazán melletted,és ez most is így van! Köszönöm,hogy a kislányom lehettél! 2022 február 15 BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KISLÁNYOM! Nagyon hiányzól,KISLÁNYOM! Már egy éve hogy csillag lettél! Nagyon hiányzól!   Karácsony van már a második,és egy óriási űr! Harmadik karácsony és hiányzól, nagyon! 2023.02.15 BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KISLÁNYOM❤ Már két éve 😢 2024.02.15 BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KISLÁNYOM!❤️

A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de szívemben örökké velem maradsz. Szeretlek! Találkozunk! Az igazán mély kötődések a síron túl is folytatódnak. Legyen rajtam mindig vigyázó szemed, Pihenj békességben, míg ott nem leszek Veled! Addig vagy boldog míg van ki szeret, aki a bajban megfogja a kezed, s, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor érzed, ha nincs már veled! Sok mindenre megtanítottál, kivéve arra, hogyan lehet élni Nélküled. "Van egy hely a lelked mélyén, Ő ott él! Ha Rá emlékezel, ne búcsúzz el, óv és vezet örök fénylő jel. Nem felejted őt, így nem tűnt el, fentről most is néz, téged mindig lát, van egy hely, hol vár, bűvös volt-nincs táj." Hat esztendeje szeretlek, szerelmem, Fordíts egyet a Göncöl-szekerén, Szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen - s maradj velem!

Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.

Szívünkben őrizzük emléküket, amíg világ a világ! Gabi papó 1945.08.02-2015.04.02. Margó mama 1948.08.10-2021.05.17. Mindketten hosszan, türelemmel viselt súlyos betegségben mentek el.  "Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el.  Van-e még szó, amit mondani kell? Van-e még szó, kimondható?  Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék. Köszönöm azt, hogy itt voltál velem.  Csak ennyi volt az életem. Csak ennyi volt, és nincs tovább.  Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék. Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már.  Kérlek, újra segíts nekem. Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél.  Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd.  Hiába volt a sok beszéd. A szívedben őrizd tovább é s el ne hagyd senkiért. Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el.  Van-e még szó, amit mondani kell? Van-e még szó, kimondható?  Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék. Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már.  Kérlek, újra segíts nekem. Ha még egyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél.  Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd.  Hiába volt a sok beszéd. A szívedben őrizd tovább é s el ne hagyd senkiért. Bárki jönne, aki helyemre lép.  Mondd el neki, milyen szép volt a nyár. A szívedben égjen a láng.  Égjen a tűz még tovább. Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már... Ha mégegyszer itt lennél, simogatnál, mint a szél... Ha mégegyszer láthatnám... Ha mégegyszer itt lennél..." "Megpihen a dolgos ,jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt, Szerető férj voltál ,drága édesapa, Bánatos családodnak most az őrangyala" "Csak az hal meg akit elfelednek. Örökké él akit szeretnek. " "Addig vagy boldog, míg van aki szeret, a bajban megfogja a kezed. S milyen fontos is Neked, csak akkor tudod meg, ha nincs már Veled."  Amíg őrzöl valakit a szívedben, addig nem veszíted el soha! Számomra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Drága jó szívét, két dolgos kezét Áldd meg Atyám. S én köszönöm, hogy ő lehetett az én férjem.  

Búcsúzom Tőletek Drága Családom! . . . Soha nem bánom mi volt az életem, Mert én választottam, mi most a végtelen. . . Hogy mi voltam és mivé lettem én! . . . . Boldog voltam s már örökké az leszek. S ezt nem másnak köszönhetem: csak NEKTEK! . . . ÉDESANYÁM, ki csakis értem élt, Aki ha féltem, velem együtt félt. . . Kinek a szíve az enyémmel dobbant, Ki mindent tudott, habár egy szót se szóltam. . . TESTVÉREIM töröjétek le könnyeiteket, s ne sírjatok kérlek! Mert Bennetek létezem. Bennetek élek! . . . Vissza sose nézzetek előttetek az élet! Tegyetek meg mindent! . . Nem szabad félnetek! . . Így éltünk mint a boldog családok, S így lesz mert ÉN várok rátok! . . .

Elcsitult a szív,mely értünk dobogott . Számunkra Te sohasem leszel halott. Tudod mi a bánat, ülni egy csendes szobában várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, aki nagyon szeretett Téged . Elmémbe, mint a fémbe a savak, Ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, Lényed ott minden lényeget kitölt.

A legkisebb ugrifüles elment itt hagyott minket. Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, . . . Őrizzetek szívetekben. Gyújtok egy gyertyát és gondolok rád. Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád! Olvad a viasz a kanóc leég, lelkemben bánat a szívem sötét. . . A kezed már soha nem foghatom, az arcodat soha nem láthatom. Szemedbe soha nem nézhetek, de soha senki nem veheti el az emlékedet! In memoriam " Bűnösek az emberek és az ártatlan ki távozik. A legszomorúbb történet a világ meg nem változik. Csak még egy percet adj mielőtt odaadnám mindenem, Átkozlak Istenem mert elvetted a testvérem! Sajnálom, hogy büszke voltam, én vagyok kit megvetek, Ezernyi alkalom volt nem mondtam, hogy szeretlek! Csak még egy percet melletted, én odaadnám életem, Szívemben csak félelem, most megszűnik az értelem. Gondolkozok mindenen és előtör a fájdalom, Annyi mindent nem éltél meg! Úgy sajnálom! ! ! ! " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok. Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen. Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, hiszen a szívetekben jó helyen vagyok. . .   Ő egy tündéri és végtelenül jó szívű és szándékú testvér, gyermek volt és most már elment pihenni. Gonosz és kegyetlen az élet. . sosem felejtjük el emléke bennünk él örökké. . . . Hogy milyen volt?   Különb, mint a többi.   Százszor is ezerszer is. . .   És mennyi jót tudott volna tenni.   Az ég is csak az ilyet szereti!   Az ablakon át, ha a csillagokra nézel,   Ő is ott van köztük valahol.   Kérte az időt, de az meg nem állt.   Hitvány győzedelmed ez!   Ostoba vagy halál!  "Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a Nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat..."

 Szunyogh József. 1981. decembet 25. 2015. október 23.   / 2015. októbet 24. hivalalos / Csoda volt számunkra, szüleid és testvéred számára, hogy megszülettél, csodás volt a születésed napja, december 25. Veled örültünk boldog gyermekkorodnak, a meleg családikörben  töltött idődnek, mozgalmas kamaszkorodnak, amikor barátok hada vett körül, szorgalmas, kitartó, tevékeny, sikeres munkával telt fiatal felnőtt életednek, amiben együtt dolgoztunk. A még sok várható szépséggel teli, nagy reményeket ígérő jövőt vette el tőled a kegyetlen, kíméletlen sors, nagyon fiatalon, 33 évesen, minden előzmény nélkül. Nem kaptad meg azt a lehetőséget az élettől, hogy családot alapíts, pedig erre készültél és az ő szerető körükben teljenek az éveid. Nem szólsz többé: anyu, apu, nem hívjátok többé a testvéreddel egymást: gyere komám...,mint kisgyermekkorotoktól kezdve rengetegszer. Nélküled nem kerek a világ, hiányod nem pótolja senki. "Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem!" / Vörösmarty Mihály/ "De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék" /Ernest Hemingway/ S mégis van olyan erő, amely legyőzheti! "Gyönyörű, de elenyésző virág az élet, Mégis örök nyomot hagy, ha szeretettel éled." " És ámulok, hogy elmúlok" /József Attila töredék/ “Nekem nem a valóság kell. Varázslatot akarok! Igen, varázslatot." /Tennessee Williams/ "A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza - berúgják az ajtót, és elárasztják az elmét." "Vannak tragédiák, amelyekre felkészülhet az ember (...), de előfordulnak hirtelenek is, amelyek egyik pillanatról a másikra változtatnak meg mindent. Ahogy az én életemet is. Volt a tragédia előtti - és van ez a mostani. A kettőnek fájdalmasan kevés köze van egymáshoz." /Harlan Coben/ Drága Jocikánk! A hét minden napjára jut egy emlék a tragédiádról. Vasárnaptól szombatig. Minden hónap 18. napjától 23-ig. Keserves és egyre keservesebb emlékek, reménnyel, reménykedéssel párosulva. 2015. október 23-án veszítettél el mindent, veszítettünk el Téged! Nem hittük, hogy könnyebb lesz valaha is, de egyre nehezebb Nélküled! Az életed szép napjaira próbálunk gondolni, s ez is milyen szomorú, milyen fájdalmas! Drága Fiunk! Nem tudjuk hogyan éltük túl az elmúlt hónapok perceit, óráit, talán a várakozás, hogy ez a tragédia nem igaz, nem történhetett meg, s egyszer csak újra belépsz az ajtón... Mindez csak egy rossz álom és ha felébredünk véget ér. "Ha álom ez élet: mért nem jön az óra, Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?" /Arany János/  NAGYON SZERETÜNK! HIÁNYZOL! „Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szeretetért alkotta meg.” / Victor Hugo / Jocikánk 22 hónapja, hogy olyan "gonosz folyóba" sodort a kegyetlen sors amiben a szörnyű áradat csak egyre rosszabb és rosszabb partszakaszokat jelölt ki számodra, s nem volt megállás, nem lett kiút ... A valóéletben nincsenek csodák! "Bár visszaforgathatnám az időt, vagy varázsló lehetnék. Mindenkinek adnék egyetlen percet. Egyetlen percet, hogy mindaz az érzés, szeretet és fájdalom, melyet gyászoló szívetek érez, most testet ölthessen. Egyetlen perc, hogy könnyes, zokogó ölelésetek, karjaitok melege végre ne álmot öleljen, hanem Őt, aki nélkül már minden értelmetlen. Egyetlen perc értelmet adnék az értelmetlen világban, hogy érezzétek azt az áldást, amely rég elveszett. Hiszen tudjuk jól, az idő nem gyógyítja a sebeket, csupán megtanít a fájdalommal élni." (Theodorovits Andrea) Minden napunk nagyon szomorú... 2015. október 18-án lett rosszul a gyermekünk, hajnaltól késő estig 6 napon keresztül ültünk, álltunk a kórházi ágya mellett, fogtuk a kezét, simogattuk , törölgettük a homlokát és bíztunk, hittünk a gyógyulásban. Vártuk, azt mondják, minden rendben, meggyógyult, mehetünk együtt haza. S október 21-én álomba merült, melyből már nem volt ébredés, s október 23- án jött az örök álom... Soha többé nem jöhet haza, hiába várjuk. Nem tudjuk elhinni, elfogadni még most sem, hogy mindez igaz, mindez valóban megtörtént és pár nap múlva már 22 hónapja, hogy hiába várjuk, hogy belépjen az ajtón, megcsörrenjen a telefon... Mindörökké a legkedvesebb gyermek, testvér és " Onkika " ! Az életben nagyon sok lépés van. Lehet, hogy úgy tűnik az első lépések nehezek, de sokkal nehezebbek az utolsó lépések! Akit szeretnek, tisztelnek, nem marad egyedül élete kis és nagy lépéseiben. Melletted mindig sokan álltak, kísértek utadon. S veled voltunk mi is mindig, melletted álltunk, fogtuk a kezedet, amikor az első lépéseidet megtetted, s ugyanígy melletted álltunk és fogtuk a kezedet az utolsó lépéseidnél is, aminek már soha többé nem lesz folytatása! Kimondhatatlanul hiányzol! Apu, anyu, Mici Mindörökké a legkedvesebb gyermek, testvér és " Onkika " ! Az életben nagyon sok lépés van. Lehet, hogy úgy tűnik az első lépések nehezek, de sokkal nehezebbek az utolsó lépések! Akit szeretnek, tisztelnek, nem marad egyedül élete kis és nagy lépéseiben. Melletted mindig sokan álltak, kísértek utadon. S veled voltunk mi is mindig, melletted álltunk, fogtuk a kezedet, amikor az első lépéseidet megtetted, s ugyanígy melletted álltunk és fogtuk a kezedet az utolsó lépéseidnél is, aminek már soha többé nem lesz folytatása! Kimondhatatlanul hiányzol! Apu, Anyu, Mici " Van az emlék . Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni? " (Csitáry- Hock Tamás)   "Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme." (Delp, P. Alfred) „Kilyukadt a világ. Ott, ahol eddig Ő volt, immár semmi nincs. Az emlékezet, a remény, a tudás, a szeretet páratlan tárháza semmisült meg vele. Csak űr maradt utána. …Üres helyét senki nem töltheti be. Nincs még valaki, aki pontosan azt látná, amit Ő látott, aki pontosan azt tudná, amit Ő tudott… azt szeretné, amit Ő szeretett. Egy embert, egy pótolhatatlan embert ragadott el az örök álom. Soha senki nem fogja pontosan úgy érzékelni a világot, ahogy Ő érzékelte. Üresebb lett a világ. Elment belőle a Fiam! Helyén soha be nem tölthető üresség tátong.” /Nicholas Wolterstorff/ NAGYON SZERETÜNK!!! NAGYON HIÁNYZOL!!! "Ha lelkem fájt, vagy álmom volt túl nehéz Vagy vihar várt és árnyék gyűlt körém Te eljöttél, s a súlyból csak egy szárny lett Ez a győzelem így nem csupán enyém" Ez mindig így volt... „Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.” / Victor Hugo / Ezt éljük át nap, mint nap! A pótolhatatlan ember kétségbeejtő hiányát! NAGYON SZERETÜNK! NAGYON HIÁNYZOL! "Ha álom ez élet: mért nem jön az óra, Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?" /Arany János/ „Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szeretetért alkotta meg.” / Victor Hugo /   "Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a kimondhatatlan fájdalomnak." /Madách Imre/ “Azt mondják, hogy a legnehezebb dolog, amikor az ember elveszti a szüleit. De én ezt megcáfolom. A legszörnyűbb az, ha a gyerekedet kell elteme tned. Azt az embert, akit láttál megszületni, fejlődni, megtanítottad járni, beszélni. És szeretted, feltétel nélkül. Ez a világon a legnehezebb dolog, amit ki kell bírni. Most arra kérek mindenkit, hogy álljunk meg egy pillanatra, és köszönjük meg gyerekeinknek, hogy vannak nekünk, és a gyerekek is köszönjék meg a szüleiknek, hogy léteznek. Az élet ugyanis túl rövid… Töltsünk időt egymással, gyerekek a szüleikkel, szülők a gyerekekkel. Mert az élet kiszámíthatatlan, és bármikor történhet valakivel bármi. A fiam halála megtanított arra, hogy úgy kell élnem, mintha az az utolsó napom lenne ezen a világon. Mindennap mondjuk el szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. Ennél fontosabb dolog nem létezhet!” /John Travolta /   2016. február 01. Az idő csak számunkra állt meg... Nyílnak a hóvirágok a kertben, minden megy tovább, mintha nem történt volna semmi... S eljött 2017. február 01., most pedig 2018. február 01. ....   Nélküled...  Elviselhetetlen... !!! "Egyetlen voltál e világon s múlhatatlanul örök." " ... itt voltál s nem tűnhetsz el többé a szívünkből és a szemünkből." /Kassák Lajos/   "Komor az élet az olyan házban, mely üresnek látszik, mert örökre eltűnt belőle valaki, akit annyira megszoktunk, és ha kezünkbe akad valamilyen kedves holmija, mindig friss fájdalommal telnek meg napjaink. Egy-egy emlék érinti minduntalan szívünket s megsebzi." Guy de Maupassant     Vannak emberek, akik egész életünkben hiányozni fognak, mert nem csak a szívünkkel szeretjük őket, hanem a lelkünk minden gondolatával. Gyönyörű idézetek gyűjteménye Zacskó irta Jociról: 2015. október 28. "Az utolsó félévében olyan volt mint egy angyal, azt hirdette, hogy ne problémázzunk, ne szarakodjunk, ne dolgozzunk olyan sokat, többet legyünk együtt, szeressük egymást, legyünk lazák. És folyamatosan nevessünk. Nem ezt akarta. Nem akarta, hogy szomorúak legyünk." Varga Józsi búcsúszavai Jocihoz, Szunyogh Józsefhez. 2015. október 24. " Drága örök barátom Jóska! Itt hagytál minket. Nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy ne gondoljak rád a nap minden órájában és minden percében. Hihetetlen számomra, hogy nem látlak többé, nem hallhatom a hangodat és nem hívsz fel, hogy " Kint vagy a hodálynál Jozsó? Kimenjek? Van időd? Mert pont erre motorozok és beugranék ha ráérsz egy kicsit." Felfoghatatlan, hogy nem nevetünk már együtt na gyokat, nem bulizunk többé nálad a garázsban, vagy nálunk a középúton. Mindig tetted a dolgod, szorgalmasan,kitartóan gyermekkorodtól kezdve. A legjobb voltál abban amit csináltál.Érthetetlen, hogy a mai orvostudomány nem tudott segíteni rajtad. Adri néni, Józsi bácsi, Mici! Kitartást kívánunk nektek ezekben a borzasztóan nehéz időkben. Ég veled Jóskám! A szívünkbe zártunk Örökre!" Tamás Petró bejelentkezett itt: Oldtimer, Oed , Jozsef Szunyogh társaságában. 2015. október 23., 22:22 · Oed (Ausztria) Te is mindig itt álltál meg drága jó barátom Jozsef Szunyogh tankolni de többé már nemfogsz, ahol te vagy nincs szükség üzemanyagra vigyázz ránk onna fentről! Nincsenek szavak arra,hogy mennyire sajnálom azt, hogy senki sem tudott rajtad segíteni!!!!!!! :( :( Fekete István: Hallgatom a szívem Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet. A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni. Consuelo de Saint-Exupéry   "Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van." Stephen King Egy sorstárs édesanya szavai: "Nem tudod ki vagy és mit akarsz. A fejed felett mint úszó felhők suhannak át az események anélkül, hogy eljutnának az elmédhez. Megállt az idő akkor…csendes szemlélője vagy a körülötted történő dolgoknak, fel sem fogod, hogy te is benne vagy… Gépiesen cselekszel, teszed amiről úgy gondolod, hogy tenned kell, de igazán nem is nagyon érdekel. Nem tudod mikor jöttek meg a fecskék, nem tudod, hogy milyen virág nyílik, nem érintenek meg ezek a dolgok. Már nem vagy ugyanaz, Te, aki alig vártad a tavasz eljöttét, aprólékos megfigyelője voltál a természetnek, szívtad magadba a látványt, illatokat.. nem jut el a szívedhez többé." Anyák napja... 2015.október 23. Mostantól minden igét t-vel kell mondani. Jött, félt, táncolt, küzdött, élt. A jövő idők viszont egyszer s mindenkorra törölve. Nem fog megöregedni. Én élhetek még húsz, negyven, hatvan, nyolcvan évig, megrokkanhatok és összetöpörödhetek, fogam, hajam kihullhat. De ő örökké olyan marad. Ami pedig én voltam őbenne, azt elvitte. Mindazt, amit egyedül ő tudhatott rólam. Én haltam meg. Karinthy “Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a he lyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. … S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?… És mégis várod.” (Márai Sándor: Az igazi) „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben.” József Attila Óda   " A szavak suták, félszegek ott,ahol igazi érzések húzódnak mögöttük." / Kertész Erzsébet/ A szavak elfogynak...  

"Ha ezüstös éjjel felnézel az égre Meglelsz ott is a csillagok szemébe ott leszek, ott fent a messzi végtelenben, S boldogan mosolygok, akárcsak életemben"