A magyar Rock end Roll Király.

Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. "

Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még, Megtölteni szépséggel a családod életét. Elmentél s veled együtt eltűnt a remény, De lelkünk egy darabja utadon elkísér. Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy, Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.   Annyira fáj, hogy el sem mondhatom! Nem látom többé, s nem is hallhatom. Hiába érzem őt itt belül élénken, kezét felém nyújtva esdőn, félénken, Mardos a kín, hogy nem menthettelek, s mikor elmentél nem fogtam a kezed.

Drága jó édesanyám ! ! !

Hajnalodik, mikor írok most rólad. . . . . . Szeretlek nagyon Bátyó. . . . . . . .

Édesapámhoz Csillagokban van a lelked, Elindultál és meglelted. Ezüst tüze ősz hajadnak, Fényét küldi csillagoknak. . . "

Nagyon jó férj, édesapa, nagyapa és testvér volt, aki a családjáért dolgozott.

Hogyan lehettünk (. . . ) egy hónapig olyan boldogok, miközben te tudtad, hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad, hogy továbbra is szép és jókedvű maradtál? És én honnan vettem a bátorságot, hogy ne omoljak össze. (. . . ) " Mi nem válunk el, csak te előre mentél. " Szíved arany, lelked fehér, emléked örökké él. . . . Vigyázzatok egymásra, mostmár csak ti vagytok egymásnak. . . . " Emléke él és élni fog, míg az Én szívem e földön dobog. Őzöm a képét, a mosolyát, a hangját, s minden gesztusát. Őrzöm, a mozdulatait, mely bennem él, mind a mai napig. Őrzöm, a felém közvetített gondolatait, a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg Ő, még mindig él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem. " " Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni. " " Tiéd a csend és a nyugalom, miénk a könny és az örök fájdalom. " " Én nem haltam meg. Az, ami Nektek voltam még mindig Vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám úgy, mint mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek tovább! " " Szíved pihen, a miénk vérzik, A fájdalmat az élők érzik, Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok. " " Az élet elmúlik, de az emlékek élnek, S amíg élünk, őrízzük őket. " " Mikor virágot látunk Te jutsz az eszünkbe, Ha nevedet halljuk, könny szökik a szemünkbe, Soha nem fogunk elfeledni, Csak örökké nagyon szeretni. " " Elvitted a derűt, a fényt a meleget, csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket. Bennünk él egy arc és végtelen szeretet amit tőlünk soha de soha senki el nem vehet. Hiányodat feldolgozni nem lehet, Csak próbálkozunk élni nélküled! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! " " Adhat az élet márványból palotát, Csak egyet nem adhat kétszer, drága jó ÉDESAPÁT. " Édesapámhoz Pár napja már, hogy elmentél Váratlan volt a hír, nem vagy többé. Szóljon első versem Neked, Melyet Hozzád Angyalok repítenek, Nagyon sok köszönettel tartozom, Melyet sohasem sikerült elmondanom. Köszönöm Neked az Életet! Köszönöm Neked a boldog gyermekéveket! Köszönöm, hogy felneveltél, S, hogy értem mindig mindent megtettél! Minden nap gondolok Rád, Hisz haláloddal nem zártam be szívem kapuját, Benne ott élsz tovább. Még ma is nagyon bánt, Hogy érzéseim nem tudtam kimutatni Neked, de ugye Te ezt érezted? Ugye tudtad, hogy szeretlek? Ugye tudtad, hogy nem feledlek? Ezernyi kérdés van a lelkemben, Melyre a választ már nem lelem. Egy téli estén, Te úgy döntöttél: nincs tovább. Én azóta is keresem az okát. Talán ha jobban figyelek, Talán ha többet kérdezek, Észrevehettem volna a jeleket. Talán ha szólsz: Segítsetek! Akkor még most is itt élhetnél közöttünk! Elveszíteni valakit, ki számodra nagy kincs, ennél rosszabb dolog a világon nincs. Míg gyerek voltam fel sem fogtam, hogy az élet mily gyorsan forgand. Ma még boldog vagyok, holnap már könnyes szemem, mert elmegy örökre, akit szívből szerettem. Mindenki azzal vigasztal - ez a sorsod - , de mégis nehéz elviselnem ezt a dolgot. Sokan büszkén, nevetve mondják - boldog vagyok - , de fel sem fogják, hogy az élet komoly dolog. Sokan születnek árván, vágynak egy családra, más pedig nem tudja megbecsülni mije már van. Én örülnék, ha újra szólna, egy mosolyt nekem szánna, mert hiányoznak a vele töltött órák mára. Ő volt számomra a világ egyetlen apukája, de néhányan rosszat is mondtak rája. Ha újra itt lehetne, elmondanám mit éreztem, elmondanám neki, hogy most mindent megértettem. Elnézném neki a sok összeszidást, a keresetlen szavakat, hisz most már tudom, hogy ezek hasznosak.

Én csak 12 éves voltam amikor fiatalon, 49 évesen meghalt az édesapám. Mindig nagyon hiányzott és hiányzik.   Derüs, vidám, segitőkész volt. Nyugodjon békében.

 

l   Édesanyám emlékszel féltőn őrizted léptem' Hol van az a kislány kire egykoron vigyáztál? Messze van már elhagyott szívében szeretet lakozott Kicsi leány kicsi leány, szeressed az édesanyád! Ölelnélek féltenélek ha tehetném szeretnélek De velem vagy álmomban tündökölsz a csillagokban. Szomorúan felnézek az égre s látlak fényes csillag képében, Könnycsepp gördül arcomon, lepereg az ajkamon. Köszönöm hogy szerettél s az édesanyám te lettél Örökre szívembe zártalak, mely őriz mint a várfalak.

" Volt egy angyal itt élt köztünk   Óvott, féltett, felnevelt   Boldogságban Éltünk Együtt Békességben, Szeliden   Mikor sírtam Ő vígasztalt és a bánat tova szállt   Isten mond meg miért pont engem   Hagyott így el a Mamám "

Édesapánk szervezete, nagy szenvedések után, feladta a harcot.                  "Elhagytad a házat, amit úgy szerettél. Itt hagytál mindent, amiért  küzdöttél. Most már Nélküled jön el a nyár, az ősz, a tél, a tavasz, de bármilyen szép is, nélküled nem ugyanaz! Bocsáss meg, ha valamit hibáztunk! Nem tudtunk megmenteni, pedig próbáltunk. Kérjük az Istent, hogy jól bánjon Veled, helyettünk angyalok simogassák fejed. Olyan drága voltál nekünk, hogy azt nem pótólja senki, lelkünk sebeit nem gyógyítja semmi. "                            Nagyon fogsz hiányozni! ! ! Nyugodj békében! ! !