Ma 100 eve szuletett edesapam, es ma is hianyzik az olelese.  

A múltat megtalálni Mondják, nem lehet Mit szólnál, ha Megmutatnám azt a helyet? Minden, miről azt hiszed, Rég elveszett. Minden, ami elszállt Ott lebeg. Itt a dal, ami véget ért. A pénz, mely elgurult. A délután, ami elszállt. Itt van a múlt. Két kezét újra nyújtja Nézd, kedvesed Megfordulsz, régi arcod Rád nevet. Kéklő messzi tájon Áll egymaga Úgy hívják: Az égben lebegők csarnoka Ha kéklő messzi tájat látsz, Képzeld el oda

 A Kisöcsém

"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja, keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . . Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . , onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve. Látom, ahogy huncut szemed mosolyog, és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok! Köszönöm, hogy a barátod lehettem, hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem. Melletted az ember soha nem volt bánatos, csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos. A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan, minden ember ilyen barátot kívánna magának. Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál, én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál. Elragadott tőlünk ez a betegség, pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél. Bátran szeme közé néztél a halálnak, akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . . Erősebb voltál, mint bármelyikünk, akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ? Pintér Dóra

Elmentél némán, csendben. Könnyezve őrizzük emlékedet. Elfelejteni Téged soha nem lehet, S meg kell tanulni élni, Nélküled!

" Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. "

Frank Vince, drága édesapánk 68 éves korában hunyt el. Mély fájdalommal búcsúzunk tőle.

A mozdonyok mindenttudója, aki mindenhez értett.

Szeretettel emlékszem rád. A legjobb ember volt, akit valaha ismertem.