Nézz körül! Csupa csend ez a táj.
Nézd azt a fényt! Szinte fáj.
A fekete éjszakán láng ég
Nézd csak. . . ! Te látod még?
Elaludt, kihunyt.  Baba, miért van így?
Óh, érzem. . . a sötétség hangja hív. . .
Baba, ugye nem engedsz el? Félek!
Ne, ne hagyj itt egyedül! Kérlek!
Miért mész el? Maradj! Maradj velem!
Hangod oly távoli. . . beszélsz még nekem?
Baba, nem látlak, nem hallak! Mi ez?
Könny csurog az arcomon. Vége lesz?
Most meghalok, Baba, egyedül?
Lélegzetem, szívverésem gyengül. . .
Meghaltam, Baba? Oly nagy a sötétség. . .
Végre! Kis fény kúszik körém. .
Megint látlak! Miért sírsz? Hallod?
Ne sírj! Megint ölellek. Itt vagyok!
Miért nem ölelsz? Baba, mi a baj?
Mi ez az átkozott zaj?
Mentő. . . Kiért jött? Én jól vagyok!
Ott fekszem. . . Mi ez? ! Meghalok?
Fekszem, te sírsz, lelkem külön lebeg. . .
Ne félj, Baba, örökre itt leszek veled. .               
  

" Vissza hoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,  
míg csak élnem kell,  
sose lesz másképp:
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés,  
az a búcsúszó,  
amivel elmész. "  Cserháti Zsuzsa                                                                                                        .                                                          

 . . . ülök és nézegetek rólad egy képet, s közben felidézek egy régi emléket. Könnyeim mögül látom az arcodat, szívem fáj, tisztán hallom a hangodat. . .

Valaki elment, akit szerettem. Valaki volt a mindenem. Búcsú nélkül itt hagyott. Utána csak üresség maradott. Láttam őt nevetni, boldogan. Hallottam a legszebb szavakat, Amiket ember csak mondhatott, De elment, s a szívem megfagyott. Valaki meghalt, akit szerettem. Valaki magával vitte mindenem. nagyon szeretlek"babád"

 

 Minden gyertyát érted gyújtok a sötétben titokban,  

Fityiszt mutatok a világnak.  
Ne tudják, hogy hiányod meggyötör 
S bánatom némán, de lassan öl.  
Magányomat megtartom remegve,  
Emléked örökké szeretve! ! ! " 
NAGYON HIÁNYZOL! ! ! " babád"

 

  " Egyedül vagyok, nem vagy itt velem. Nem ölelsz át forrón, nem fogod a kezem. Megint elmúlt egy nap, peregnek az órák. Nincs olyan pillanat, hogy ne gondoljak rád. . "

 Hiányzol nagyon! !

 Szememben fájdalom,  
Lelkem kiabál,  
Keres Téged,  
De nem talál,  
Nem talál, hisz Te végleg elmentél,  
Nem látlak már e Földön többé.  
Engedd, hogy őrizzem gyönyörű álmodat,  
Hogy Veled maradjak, ha ránk talál a pirkadat.  Angyali mosolyod álmaimban ébred, S Te benne vagy azokban,