Életünk gyöngyszeme voltál.
Mindennapon ránk ragyogtál,
Bájos orcácskáddal ránk
Most végsőt mosolyogtál.
Kimondhatatlanul fáj,
Hogy bennünket itt hagytál.
Rád emlékeztet a szobád,
A hangod, mely szavakat próbál.
Könnycseppjeink csak folynak, mint
Véget nem érő zokogás, hisz
Te mi voltunk, belőlünk fogantál.
Az ég is beborult, az eső szakadni kezd
Sír mindenki, a fák, a szelek.
Suttogásukban ott hallani Béla, a neved,
Szívünkben őrizzük örök emlékedet
Szerető szüleid
Az oldal szerkesztése | |
Üzenet küldése az oldal létrehozójának | |
Elküldöm egy ismerősömnek |
Új gyertya gyújtása | |
Gyertyái (0 db) | |
Gyertyái a térképen |